Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
László Gyula: Szent István és a honfoglalók
Doctor et apostol, Budapest 1994. László Gyula Szent István és a honfoglalók Két rövid tanulmányvázlatomban kérdéseket vetek fel és felelek —ha tudok. Amit felvázolok, némileg különbözni fog a belénkidegző- dött tanítástól, de hát idestova fél évszázada foglalkozom ezzel a korral, s nem csodálnivaló, ha közben nem mindenben tudok egyezni elődeimmel. A honfoglalók és Szent István népe A kérdés nem olyan egyszerű, hogy Árpád népe végrehajtotta a honfoglalást, aztán száz év alatt letelepedet és Szent István alatt végleg megkeresztelkedett, Szent István népe tehát Árpád kereszténnyé vált népe. A helyzet ugyanis az, hogy a két nép nem egészen azonos. Árpád népe az itt talált és a beköltözött népekkel ötvözve alkotta Szent István népét. Ennek bizonyságául meg kell vizsgálnunk először Árpád népét, aztán a hozzátelepülteket, de legfőként az itt találtakat. Nézzük tehát először a honfoglalókat. Legyen az első szó a régészé. Árpád magyarjainak annyira egységes a régészeti emlékanyaga, hogy azt kell mondanunk: az Árpád vezette nép már nem törzsekből, részekből állt, hanem egységes volt. (1) Ezt a megállapítást szemünk előtt tartva figyeljük az ötvöződés folyamatát. Mindenekelőtt Anonymus egyik megállapítását idézzük fel, amelyet történészeink nagyrészt figyelmen kívül hagynak. (Álmos) „kijött Szitia földjéről... az ugyanarról a vidékről való szövetséges népeknek megszámlálhatatlanul nagy sokaságával...” Tehát Álmos népe magával ragadta a szövetséges népek tömegeit, akik csatlakoztak „a hungárusoknak igen vitéz és hadi viszontagságokban felette hatalmas nemzeté”-hez. (2) Anonymus szövegében előzőleg esik szó a vérszerződésről, s itt a „szövetséges népek”-ről ír. Felvethető a kérdés, nem éppen a szövetséges népek csatlakoztak-e Álmoshoz? Annak ugyanis, hogy egyazon 11
