Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)

II. Rész: Papnevelés Erdélyben 1753-tól 1848-ig - 3. Szakasz: Papnevelés a jozefinizmus időszakában

rendelkezésekben az állam kizárólagos nevelési és oktatási jogának gyakorlata érvényesült. Az oktatás, mint feladat, megmaradt az egyháznak, de Mária Terézia 1777-ben kiadott Ratio Educationis rendelete óta állami felügyelet és irányítás alatt történt1. 5. A jozefinizmus szemében léteztek „nem hasznos" szerzetesrendek. Habár a felvilágosodás már csökkentette a hivatások számát, a továbbcsökkenést törvényekkel is elősegítették. Numerus clausust vezettek be, újoncok felvételét megtiltották, megszüntették a külföldi tanulást és a külföldi elöljárókkal való kapcsolatot. Szerzetesrendeket oszlattak fel1 2. Ezen racionális szemléletű intézkedések, ha nem is olyan nagy mértékben, de érintették az erdélyi szerzetesrendeket is. A dél-erdélyi és alsóhá- romszéki területeken a katolikus restaurációban szépen tevékenykedő pálosok feloszlatása a megújhodást lassította. Az Erdélyben egyetlen kolostorral rendelkező trinitárius rend feloszlatása jópár év múlva a katolikus szemináriumnak fog otthont biztosítani Gyulafehárváron. 6. A papnevelésben is a birodalmi egység volt a cél. Egyformán, egységes szellemben, egységes tan tervkönyv szerint kiképzett papságot akartak, az állam érdekének megfelelően. II. József betiltotta az egyházmegyei szemináriumokat, s csak központiakat engedélyezett. Célja nem „egyházi", hanem „tudósabb" pap kiképzése volt az állam javának szolgálatára. Az egész papképzésben a felvilágosodás szelleme érvényesült.

II. József a katona mellett a papban szerette volna látni uralma támaszát. „Talán nem túlzás az a megállapítás, hogy a császár a jó lelkipásztorkodás érdekében körültekintőbben, sokoldalúbban, buzgóbban, aprólékosabban intézkedett, mint korának bármely püspöke".3

A jozefinista rendeletek pozitív következményekkel is jártak, előmozdították a lelkipásztorkodás ügyviteli rendjét, a papság és a nép kulturális felemelkedését, előbbre vitték a népek egyenjogúságának és az osztálykülönbségek megszüntetésének gondolatát. Egyik-másik rendelet még a vallásos élet szempontjából is pozitiven hatott, mint például „új egyházmegyék és plébániák szervezése, templomok építése, a pap1 Katus László: A magyar katolicizmus a XVIII. és XIX. században, in: A katolikus egyház Magyarországon. Bp.1991. 62.o.

2 Vanyó: i.m. 53.o.

3 Vanyó: i.m. 48.o.

96