Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)

I. Rész: Előzmények 1753-IG - 2. Szakasz: Papnevelés Erdélyben a Trienti Zsinat után

rultak hozzá1. A zsinati határozat szemléletében új. A növendékpapok a püspök felügyelete alatt, más tanulóktól elkülönítve nevelődhettek1 2.

2) Trienti zsinat és az erdélyi fejedelemség

A trienti zsinat 23. ülésének határozata több európai országban pozitiven éreztette hatását. Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Németalföldön stb. új típusú reformált papság és szerzetesi társaságok keletkeznek, amelyek a katolikus megújhodást szolgálták3. Erdélyben azonban a katolicizmus a trienti zsinat után az „elesettség századát" élte4, a végső megsemmisülés fenyegetettségében küszködött5. A zsinat határozatainak életbelépéséről szó sem lehetett. Itt még nem beszélhetünk a zsinat meghatározó szerepéről, hanem helyesebb, ha azt mondjuk, hogy a trienti zsinat ideje vízválasztó volt. Erdélyben ekkor konszolidálódtak a lutheránus, református és unitárius vallások. A katolikus egyház plébániáinak, híveinek nagyobb részét elveszítette. Társadalmat meghatározó szerepe minimálisra csökkent. A protestáns egyházakkal szembeni helyzete hátrányossá vált. Papi utánpótlás, papképzés szempontjából még szomorúbb lett a helyzet, mint a trienti zsinat előtt. Fájdalommal kell észlelnünk, hogy a zsinat annyira jelentős határozatának gyümölcseit az erdélyi katolicizmus sokáig nem élvezhette6. A papokat „képző" káptalani iskola megszűnt. A leginkább látogatott krakkói és bécsi egyetemek elszíntelenedtek, 1544-ig részben luteránus kézben voltak7.

1 Faragó: i.m. 69.o.

2 Mihályfi: i.m. 124.o.

3 Pierre Pierrard: A katolikus egyház története. Növi Sad 1987.185.0.

4 Török: i.m. 143.0.

5 Török: i.m. 145.o.

6 Beke Antal: Az erdélyi egyházmegyei papnevelde történeti vázlata. Gyula- fehérvár (Károlyfehérvár) 1870. 5.o

7 Dr.Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban. Nagyvárad 1906. 98.o.

43