Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)

Összefoglaló

vez. Neki 1792-ben - ebben az évben éppen 200 éve - sikerült megszereznie a volt trinitárius épületet, amelyet addig katonai célokra használtak. így állandó otthonra talált a teológia, ahol a papképzés napjainkig történik. Csupán két alkalommal volt megszakítás: 1848/49 és 1918/19-ben.

A protestáns jelleget annyira magán viselő Erdélyben a katolikus püspökök mindent megtesznek, hogy képzett katolikus papság álljon a lelkipásztori munkában. Ebben különösen kitűnik Szepesi/ Ignác püspök, aki az őt székéből is kimozdító 1822-es egyházmegyei zsinattal nemcsak az egyházmegye lelki arculatát változtatta meg, hanem a papképzés terén is igen komoly előrehaladást hozott. Erdélyi tartózkodása meghatározó jellegű, intézkedései a későbbi korokra is kihatással voltak. Több értékes, csak Erdély területén ismert szertartás, liturgikus gyakorlat Szepesy püspök rendelkezéseire vezethető vissza. Józanságát, a protestáns körülményekhez való alkalmazkodással is kifejeződő egyházszeretetét sajnos jozefinista magatartásként értelmezték. Ezért Pécsre helyeztették.

Szepesy utóda, Kovács Miklós püspök a forrongó politikai és társadalmi viszonyok között kormányozza az egyházmegyét. Ekkoriban az erdélyi országgyűlések fő témája a vallás: a protestáns rendiek szemében nagy szálka, hogy a katolikus püspök magát „Erdély püspöké"- nek nevezi és a kormányzatban főrendű szerepet játszik. Ezen viták viszont elterelték a figyelmet az igazi országgyűlési problémákról: elhanyagolták a társadalmi élet belső feszültségeinek okait (osztálykülönbség) és a most már igen jelentős számú népet alkotó, de el nem ismert román nemzet ügyét megoldani, ami véres polgárháborúhoz vezetett. A szabadságharc a szemináriumi életet is befolyásolta: egy évre felfüggesztődött.

III. Disszertációm harmadik része az 1849-ben újrainduló szemináriumi élet történetét mutatja be egészen annak 1918-beli megszűntéig.

A szabadságharccal szimpatizáló öreg püspök, Kovács Miklós, kevés kispappal és igen szomorú körülmények között indítja újra a teológiát. Utódja Haynald Lajos lett, a határozott és a megtorlás idején bátran cselekvő püspök. Személyiségével, nagy akaraterejével kedvezően befo236