Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)
Összefoglaló
talmazást kaptak, hogy az arra alkalmas és papságra vállalkozó ifjakat bármelyik elérhető püspökkel felszenteltethessék. Természetesen a protestáns rendi vezetés mindezt nem nézte jó szemmel. Ország- gyűlési végzések, fejedelmi rendelkezések a jezsuitákat többször kiutasították. Ók azonban a püspök nélküli Erdélyben a legnehezebb időszakban álnév alatt és álruhában nemcsak misszióztak, hanem biztosították a „helyi" papi utánpótlást is. Az „elesettség" századaitól kezdve az erdélyi katolicizmus „külső" erősítést is élvezhetett. Rómában a Germanicum Hungáriáim, Bécsben a Pazmaneum, Grác, Olmütz és Nagyszombat szemináriumai fogadtak be erdélyi fiatalokat. II. A második rész a szeminárium utáni időszakot tárgyalja az 1848/49-es eseményekig. A fejedelemség megszűnésével elkezdődött a gubemiumi időszak. A Habsburg uralom alá kerülő Erdély, mint Nagyfejedelemség bizonyos önállóságot élvezett. Az 1691-es Diploma Leopoldinum biztosította a régi rendi jogokat Erdély „hét főbűnével"együtt: „négy bevett vallás és három nemzet" jegyében. A katolikusokra sérelmes törvényeket a XVIII. század közepére visszavonták. A gyulafehérvári székhelyet elfoglaló püspökök legfőbb gondjai között ott találjuk a papképzést. A megindult katolikus restaurációval egyidőben megalakul a püspöki szeminárium. B.Sztoyka Zsigmond Antal püspöknek sikerült megteremtenie az anyagi alapot hozzá, s 1753-ban megalapította, egyelőre püspöki rezidenciáján, a Szemináriumot. Az időközben megépíttetett külön teológiai épület (a mai Jerikó helyén) a hivatások örvendetes szaporodása miatt hamarosan kicsinek bizonyult. A jezsuita rend feloszlatásakor ezért Kollonitz László püspök megszerzi a Gyulafehérvári várban levő jezsuita iskola épületét és ide költözteti át a teológiát. Il.József központosító rendelkezése innen kényszerítette el az egyházmegyés kispapo- kat először 1784-86 között Kolozsvárra, majd 1786-90 között Pestre. A jozefinista hatás nem kerülte el az erdélyi tájakat sem. Eléggé csökkent a szeminaristák száma, pedig ekkor hosszú ideig (1780-1798) egy nagy tehetségű, lángbuzgalmú, tudós püspök kormányozta az egyházmegyét, Batthyány Ignác. A hivatások ápolására kisszemináriumot szer235