Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)

Összefoglaló

Gyulafehérvár püspökségével, káptalani iskolájával, majd püspöki szemináriumával,

Kolozsvár monostori bencés apátságával, majd a jezsuiták által beindított iskolájával, egyetemével.

A reformációig a papi utánpótlásban a vezérszerepet a gyulafehérvári káptalani iskola jelentette. Ez az iskola főleg a XV. század második felében és a XVI. század közepéig virágzott. A reformációs áramlat 1550-ben megszüntette.

Erdélyben kevés kolostori iskoláról tudunk. A legjelentősebb szerzetesközpont a kolozsmonostori volt, ahol a bencések az írástudás, a könyvszeretet terjesztésével játszottak szerepet. Mindkét centrum egyben hiteles hely, tehát a társadalmi élet szabályozója is volt.

A középkori „itthoni" képzés mellett gyakorlatban volt a külföli egyetemeken való tanulás is. Ki kell emelnünk, hogy Erdélyből igen nagy számban tanultak klerikusok, vagy papságra vállalkozó tehetősebb ifjak német, olasz egyetemeken. Nemcsak a főpapság, hanem még plé- bániális papság körében is találunk akadémitákat.

A reformáció után Erdély vallási arculata nagyot változott, a vallások „Bábele" lett. Létrejött az önálló Fejedelemség, amely a katolikus egyházat jogaiból és vagyonából kiforgatta. 1556-ban, János Zsigmond első fejedelem második behozatalakor a katolikus egyházra vonatkozóan megtörténik a szekularizáció. A reformáció sodrában nagyobbrészt protestánssá alakult rendek elveszik a püspöki rezidenciát és az egyházi birtokokat, és a fejedelemnek adják. Törvényben mondják ki a világon először 1568-ban Erdélyben kihirdetett vallásszabadság ellenére, hogy a katolikusoknak püspökük nem lehet. 150 éven át nincs, aki a katolikusokat összetartsa és a hívek lelki gondozását kellő tekintéllyel irányítsa. Az egyházat megreformáló trienti zsinat hatása alig érezhető. A katolikusok az elesettség századait élik. A XVII. században a fejedelmek engedélyezik a vikáriátus intézményét. A Vikárius szerepköre az ordináriusénak felel meg, de éppen a legfontosabb hiányzott ebből: papneveldét nem létesíthetett, papokat nem szentelhetett.

Ezen szorult időszak papi utánpótlásának megoldói az 1579-ben Báthory István által betelepített jezsuiták voltak. Létrehozott iskolájukban megfelelő képzésben részesítették a fiatal levitákat. Külön pápai felha234