Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)

Összefoglaló

PAPNEVELES AZ ERDÉLYI EGYHÁZMEGYÉBEN

1753-TÓL1918-IG

• •- Összefoglaló Ha az erdélyi papnevelés történetét és milyenségét röviden összegezni akarnám, akkor ezeket a szavakat találnám a legszemléletesebbnek: szegényes, de gyümölcsöző.

Az egyes korszakok szükségleteikkel és körülményeikkel befolyásolták a papképzést. Ezért szükségesnek éreztem, hogy mindazokat a tényezőket bemutassam, amelyek közrejátszottak az erdélyi egyházmegye eme legfontosabb ügyének alakulásához. így az Erdély nagy történelmi változásait jelentő korszakok a témám részekre osztását is meghatározták.

Disszertációm három részből áll.

I. Az első rész az 1753-ban létesített gyulafehérvári szeminárium előtti papnevelés történetét és az azzal összefüggő történelmi-társadalmi helyzetet tartalmazza.

Az 1009-ben, Szent István által alapított Erdélyi (1932 óta Gyulafehérvári) Egyházmegyében a középkor folyamán a klerikusok a nép lelki gondozása mellett a keresztény kultúra megalkotói is voltak. A papság két erdélyi városban nyert kiképzést: Gyulafehérvárott és Kolozsvárott. E két kulturális gócpont a Kárpátok övezte térségben élő magyar katolikusok részére meghatározó jellegű volt, és az ma is:

233