Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)

A háború vége

brunn előtt fogja látni. Bizonyára Felségedet sem fogják teljesen elhagyni. De azon kevesek, akik kitartanak Felséged mellett, el fognak hullani. És Felségeddel együtt a legfelsőbb család is. Nincs más kiút, csak a manifesztum. Szükségünk van reá azonnal, ebben a pillanatban. Még az államnyomdába kell küldeni és három órára ki kell hirdetni. Csak ez tarthatja visz- sza azokat, kik semmitől sem riadnak vissza."

A király azonban kért néhány percet, hogy beszélhessen feleségével. Zita izgatottan olvasta át a nyilatkozatot, amit Károly átadott neki.

Soha! Nem mondhatsz le!- Ez nem lemondás - válaszolt a király.- Egy uralkodó nem mondhat le soha. Letaszíthatják trónjáról. Uralkodói jogaitól megfosztottnak nyilváníthatják. Jó. Ez erőszak. Ez nem kötelezi ót annak elismerésére, hogy jogait elvesztette. Idővel és a körülmények megváltozásával visz- szaszerezheti azokat - de lemondani - soha, soha, soha! Inkább elpusztulok itt veled együtt és akkor Ottó következik majd. És ha mindnyájunknak meg kell halnunk, még mindig vannak más Habsburgok."

A miniszterek egyre türelmetlenebbül sürgették a királyt. Károly azonban még Werkmann-nal kívánt néhány szót váltani.

„Felség az ész, a hideg megfontolás nem játszik most szerepet, hanem csak a szenvedély, a félrevezetés és az erőszak. Aminek holnap a parlamentben történnie kell, az nem a népakarat megnyilatkozása, hanem a népararat elnyomásának kifejezése."

„Nincs többé még oly kis erő sem, mely a Monarchiát védeni hajlandó lenne?"

„Felség azt a pár száz embert, mely szükséges lenne a tömeg fékentartására, talán még össze lehetne gyűjteni. Ez megakadályozhatná, hogy Felségednek bántódása történjék. De ezáltal nem érhetjük el a gyárak kerekeinek forgását és hogy a vasutak élelmiszert hozzanak a megkínzott lakosságnak."

81