Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)
A háború vége
Lemondott-e a király a trónról? Windischgraetz és Andrássy igyekeztek meggyőzni a királyt, hogy semmi körülmények között ne mondjon le a magyar trónról. Felhívták Budapesten József főherceget, aki már ismerte a kialakult politikai helyzetet, és azt tanácsolta a királynak, hogy mondjon le. Andrássy felhívta telefonon Batthyány Tivadart: „Megbolondultál talán - kiáltott a telefonba Andrássy -, hogy lemondást javasolsz a királynak?" „Ha nem mond le, úgy elkergetjük, mint valami rossz cselédet" - volt a válasz.9 A király hallani sem akart a lemondásról. November 3-án az olaszok közölték szigorú feltételeiket, és Páduában aláírták a fegyverszüneti megállapodást. A Monarchia kötelezte magát, hogy minden katonai egysége beszünteti a harcot, és kiüríti a korábban elfoglalt területeket. A német császárságnak is hasonló nehézségekkel kellett szembenéznie. November 6-án a német szociáldemokraták gyűlést tartottak, követelték Vilmos császár lemondását. A béketárgyalások halogatásával vádolták a császárt, és még azt is felhozták ellene, hogy a polgár- háború szélére sodorta az országot. November 9-én Németországban is kitört a forradalom, és hamarosan létrejött a köztársaság. Vilmos Hollandiába menekült a nép dühe elől. A németországi eseményeket látva a Lammasch kormány, és a keresztényszocialisták sürgették Károly lemondását. November 11-én Gayer belügyminiszter és Lammasch miniszterelnök együtt keresték fel Schönbrunnban a királyt. „Felséged látja, hogy a keresztényszocialista párt sürget - mondta izgatottan Gayer. - Felséged aláírása nélkül még ma Felséged ellen fognak dönteni. Az összes hozzám érkezett jelentések tanúsága szerint Felséged a munkástömegeket Schön9 Windischgraetz: Küzdelmeim (A szerző kiadásában h. én. 215.o.) 80
