Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)

Erőfeszítések a béke megteremtéséért

radozása, amelyért megkapta a Béke Nobel-díjat, a pápaság történetében valóban jeles eseménynek számít.2

A Vatikán is nehéz helyzetben volt. Minden befolyását latba vetette, hogy közvetítsen, és megakadályozza az országok hadbalépését. A pápa politikáját több oldalról támadták. Az antant állandóan a központi hatalmak iránti rokonszenvét hozta fel vádként a Szentatya ellen. 1915. január 22-én a pápa konzisztóriumot hívott össze, ahol ismételten megerősítette a Szentszék szigorú semlegességét. Az egyház minden fáradozása ellenére Olaszország 1915. május 23-án az antant oldalán belépett a világháborúba. A Vatikán közvetítő tevékenysége ettől kezdve még nehezebbé vált, mert kiutasították az országból a Monarchia képviseleti szerveit, és a diplomáciai kapcsolat megszűntével szinte lehetetlenné vált a Vatikán számára az adott országokkal az információs kapcsolat fenntartása. A pápa határozottan képviselte az egyház álláspontját a háború kérdésével kapcsolatban, másrészt diplomáciai úton igyekezett a kormányokat rávenni a béke megteremtésére. Állandó felhívásokkal fordult a szembenálló felekhez, amelyek lényege a háború elítélése és a béke helyreállításának sürgetése volt.3

1916. december 12-én a központi hatalmak a béke közvetítésére kérték fel a Vatikánt. A pápa a közvetítést nem vállalta, nem támogatta az európai szövetségesek számára egyoldalúan kedvező kompromisszumot. A pápa ezt a döntését még avval is indokolta, hogy az időpont még túl korai, ez a lépés veszélybe sodorná a Szentszék későbbi időpontra tervezett békeakcióját.

Emelett Anglia és Franciaország vezetői is tisztában voltak avval, hogy a jelenlegi katonai egyensúly csak rövid ideig tartható fenn, mert a központi hatalmak készletei kimerülőben vannak. Mivel az antant hadseregek kiapadhatatlan erőforrásokat tudhattak maguk

2 PL. Cat. A. 938/1916.

3 PL. Cat. A. 4845/1915 (békefelhívás)

60