Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)

Erőfeszítések a béke megteremtéséért

mögött, a decemberi békefeltételeket egyhangúlag elutasították. Németországnak nem maradt más választása, folytatnia kellett a háborút. A tervezett villámháború már jócskán elhúzódott. A németek újabb stratégiával próbálkoztak, hogy az egyensúlyt a központi hatalmak irányába billentsék. A szárazföldi frontokon védekező háborúra rendezkedtek be, és Anglia ellen megkezdték a tengeralattjáróháborút. Holtzendorff német tengernagy felkereste Károly királyt, hogy rávegye a hadművelet támogatására. A király ^kihallgatás során egyértelműen elutasította a német indítványt. Amikor Holtzendorff látta, hogy minden érvelése hiábavaló, nem tudja megváltoztatni a szövetséges uralkodó szilárd álláspontját, kijelentette, hogy Károly király ellenkezése már egyébként sem változtat a helyzeten, mert a tengeralattjárók elindultak, az offenzíva megkezdődött. A király és a királynő tiltakozása mit sem ért. Ebédnél Holzendorff tengernagy a királynőnek nagy lelkesedéssel próbálta ecsetelni a tengeralattjáró kiváló előnyeit, Zita azonban finoman tudomására hozta nemtetszését. A tengernagy ingerülten kifakadt:- „Tudom már, hogy Felséged ellenzi a tengeralattjáró harcot. Felséged egyáltalában ellenzi a háborút."- „Ellenzem a háborút, mint minden asszony, aki szívesebben látja az embereket örülni, mint szenvedni."- „Mit törődöm a szenvedéssel, akkor dolgozom legjobban, mikor üres a gyomrom; akkor megszorítom a nadrágszíjat, s dolgozom tovább kitartóan."- „Nem szeretem, ha valakit terített asztalnál hallok kitartásról beszélni"- zárta le a vitát Zita.4

A németek azt remélték, hogy a tengeri hadműveletek sikerei a kiegyezés felé fogják kényszeríteni az antant tagállamait.

Németország optimizmusát növelte az a tény is, hogy 1917-ben kitört Oroszországban a forradalom. A forradalom kirobbantásában. része volt a német kormánynak is. A Birodalmi Bank a kormánytól

4 Polzer Hoditz: im. 268-274.0.

61