Johannes B. Bauer: Az újszövetségi apokrifek - Studia Theologica Budapestinensia 3. (1994)
Az apokrif apostolok cselekedetei - A Péter-cselekedetek
Visszatérése után Péter beszámol a testvéreknek, akik erre elszomorodnak. Hamarosan négy katona elfogja Pétert és Agrippa elé vezeti. Az megparancsolja, feszítsék keresztre. Összefut a város apraja és nagyja, gazdagok és szegények, hatalmasok és alattvalók, és az egész nép egy szóval kiáltja: „Mivel vétkezett Péter? Mit követett el? Mondd meg nekünk, rómaiaknak!" Péter azonban lecsendesíti a tömeget, és felidézi a jeleket és a csodákat, amelyeket Krisztus nevében művelt: „Várjatok rá, ha eljön, megfizet mindenkinek tettei szerint!" A keresztnél állva magasztalja annak rejtett titkát, kimondhatatlan kegyelmét, végül kéri a hóhéroktól: „Fejjel lefelé feszítsetek engem a keresztre, ne állva." Amikor kívánságának megfelelően feszítették a keresztre, ismét beszélni kezdett és misztikus szavakkal oktatta a körülállókat megfeszí- tettetése módjának értelméről. Péter, Jézus Krisztushoz intézett hálaadó imával végzi: „Te vagy Atyám, Anyám, testvérem, barátom, szolgám. Te vagy a mindenségem és a mindenség benned van, te vagy a lét és rajtad kívül nincs semmi, ami van. Meneküljetek hozzá, testvérek, és akkor megértitek, hogy csak benne van létetek. Akkor majd elnyeritek azt, amiről ő mondta nekünk, amit szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szívben föl nem merült. Mi most azt kérjük tőled, szeplőtelen Jézus, aminek megadását megígérted. Dicsérünk téged, hálát adunk neked. Gyönge emberekként adjuk meg neked a tiszteletet és megvalljuk: Egyedül te vagy Isten és nincs más. Tisztelet neked mindörökké." Miközben a körülálló sokaság hangosan kiáltotta, Amen, Péter visszaadta lelkét Urának. A Pál-cselekedetek Tertullianustól (a 200 körül írt A keresztségről 17. fejezetéből) tudjuk, hogy Ázsiában egy presbiter készítette ezt az írást, hogy ezzel növelje az apostol tekintélyét. Emiatt megfosztották hivatalától, noha beismerte, hogy Pál iránti szeretetből tette. Ennek ellenére is Hippolytos és Origenes minden aggály nélkül idézte a művet. Eusebios a hamisított iratok közé sorolta a Pál-cselekedeteket.39 Tertullianus nyomán Hieronymus teljes egészében elveti mint apokrifet. Az eredeti görög szövegnek csak egy része maradt ránk töredékekben és fordításokban. Birtokunkban van egy 300 körüli időből való 51
