Johannes B. Bauer: Az újszövetségi apokrifek - Studia Theologica Budapestinensia 3. (1994)
Az apokrif apostolok cselekedetei - A János-cselekedetek
Ezt tartalmazza a mű első része a 18-tól a 37. fejezetig. Nyilvánvalóan ehhez kapcsolódnak a ránk hagyott 87-105 számú fejezetek, amelyek beszámolnak a János evangélium-hirdetéséről. Sok csodadolgot találunk itt Krisztus földi megjelenéséről. A 93. fejezet ezt mondja: „Testvér, valahányszor meg akartam fogni őt, szilárd, anyagi testbe ütköztem, máskor meg anyagtalan és testetlen volt lénye, mintha egyáltalán nem is létezne". Azt hiszem joggal állapíthatjuk meg, hogy az egész ókeresztény irodalomban nincs egyetlen olyan ábrázolás sem, amely ily kirívóan a dokatizmus képviselője lenne, s azt eleven történeti jelenségként mutatná be. A 94-96. fejezetekben Krisztus himnuszt énekel, tanítványai pedig válaszolnak rá. Itt is ilyen szavak találhatók: „Ha elmegyek, akkor tudod meg, hogy én ki vagyok, mert aminek most néznek engem, az nem én vagyok. Ha jössz, látni fogod, ki vágyókén". A97-105. fejezetekben Krisztus kinyilvánítja Jánosnak a kereszt titkát: „János, a lenti emberek engem Jeruzsálemben keresztre fognak feszíteni, lándzsával átszúmak, ecettel és epével itatnak. Neked azonban megmondom, és halljad, mit mondok... Ne törődj a tömeggel, vesd meg azokat, akik kívül állnak a misztériumon: Tudd meg, hogy én egészen az Atyánál vagyok és az Atya nálam van. Amit majd mondani fognak rólam, abból én valójában semmit sem szenvedtem". Ezután ismét hiányzik néhány részlet, és a 37. fejezet s az azt következők kapcsolódnak ide. Ezek az Artemis-templom pusztulását és az Artemis-pap feltámasztását beszélik el. A 48-54. fejezetek bemutatják az apostol találkozását egy apagyilkossal, akit szintén megtérít. Ezen Efezusban végbevitt cselekedetek után éri el Jánost a szmimai közösség küldöttsége, akik szeretnék, ha az apostol meglátogatná őket (55. fejezet). Az 55. és 58. fejezet között feltehetően hiányzik egy hosszabb útibeszámoló, amelynek tartalma az apostol látogatása lehetett a Jel 1,11-ben említett hét kisázsiai városban. Majd megtudjuk, hogyan indul el János Laodikeiából Efezusba, hallunk az epizódról az elhagyatott vendégfogadóban, ahol János nem tud aludni, mert a poloskák nem hagyják békén. Ő utasítja őket, hogy hagyják el megszokott fészküket, és hagyják őt aludni. Valóban, a poloskák reggelig várnak a szoba ajtaja előtt, hogy János és társai nyugodtan alhassanak. Reggel János megengedte nekik, hogy visszamenjenek az ágyba, és ezt mondta: „Ez az állat az ember szavát hallotta, és nem szegte meg a parancsot. Mi Isten 45
