Johannes B. Bauer: Az újszövetségi apokrifek - Studia Theologica Budapestinensia 3. (1994)
Apokrif evangéliumok - Kiegészítő evangéliumok - A Nikodémus-evangélium vagy Pilátus-akták
A Nikodémus-evangélium vagy Pilátus-akták Az apokrif irodalomban nemcsak az Úr gyermekségtörténetét írták meg legendásan és tendenciózusan, hanem szenvedéstörténetét is. Egész Pilátus-irodalom keletkezett. Nem elég, hogy tisztára mossák Pilátust a Jézus halálában való mindennemű vétkességtől, de még vele is tanúsíttatják a kereszténység isteni eredetét és Jézus istenségét, amint ezt már a Péter-evangéliumból is megtudtuk. Tertullianus szerint Pilátus szívében keresztény volt, és jelentést küldött Tiberius császárnak. Másrészt Eusebios Egyháztörténetében (9, 5, 1) beszámol a Maximinus Daia alatti 311-es vagy 312-es keresztényüldözés koráról: „Ok találták ki azokat a Pilátusról és Megváltónkról szóló írásokat, amelyek tele voltak mindenféle Krisztus-ellenes káromlással, és írásba adott parancsukra, városon és vidéken egyaránt ismertté kellett tenni azokat. Vagyis az egész birodalomban terjesztették. A gyermekek oktatásában a tanítóknak tankönyv helyett ezt kellett használniuk és tartalmukat kívülről megtaníttatni." Ebben az összefüggésben Eusebios nem említi azt a kézenfekvő utalást, hogy léteztek keresztény Pilátus-akták is. Ebből az a következtetés vonható le, hogy ilyeneket Eusebios nem ismert, ilyenek nem is voltak, és a keresztény Pilátus-akták csak a pogány akták semlegesítésére, cáfolatára íródtak. Justinos tanúsítását azonban nem lehet oly könnyen félresöpörni, inkább azt kell feltételeznünk, hogy a rendelkezésünkre álló akták nyúlnak vissza ősibb forrásokra. A Nikodémus-evangélium32, ami ezen a címen csak latin hagyományozásban maradt fenn, a tulajdonképpeni Pilátus-akták 1-16 fejezeteiből és az ún. Descensus Christi ad inferos, Krisztus pokolra szállása 17-27 fejezeteiből áll. A Nikodémus-evangélium elnevezés onnan ered, hogy a ránkmaradt szövegformában bizonyos Ananiás számol be arról, hogyan kutatott Jézus perének aktái után, melyeket a zsidók Pontius Pilátus alatt írtak le. Ezeket a héber nyelven íródott szövegeket görögre fordította. „Amit az Úr kereszten való szenvedése után a főpapok és a többi zsidó eljárásáról Nikodémus megállapított és hátrahagyott". Az 1-11 fejezetek Jézus szenvedéstörténetéről számolnak be egészen addig, amíg Arimathiai József elmegy Pilátushoz és elkéri Jézus holttestét. Mikor a zsidók ezt megtudták, bebörtönözték Nikodémust. Amikor azonban a főtanács elé akarták 41
