Johannes B. Bauer: Az újszövetségi apokrifek - Studia Theologica Budapestinensia 3. (1994)
Apokrif evangéliumok - Gnosztikus evangéliumok
példát hoz: „A malomkövet hajtó szamár járva száz mérföldet tett meg visszafelé. Amikor eloldották, úgy találta, még mindig ugyanott van. Vannak emberek, akik hosszan menetelnek visszafelé, anélkül hogy valamelyest előrejutnának.-Amikor rájuk esteledik, nem látnak sem várost, sem falut... A nyomorultak hiába fáradoztak". Az üdvösség szempontjából kifejezetten hangsúlyozott etikára kell gondolnunk a Mt 7, 21-23-ban, emlékezzünk a Zsolt 127-re. A következő Nr 53 ezt magyarázza: „Az eukarisztia Jézus, őt szírül Phariszathanak is nevezik, ami „kiterjesztettet" jelent. Mert Jézus azért jött el, hogy a világ számára megfeszítsék". A szír szó kettős jelentésű, egyszer (mint az ApCsel 2,46-ban) jelent megtört kenyeret, sőt hostiát (mint Brockelmann szír lexikona tanúsítja), akkor a szöveg jelenti a kereszten kifeszítettet (vö. a kifejezéshez Epiktetos 3-26, 22; Jn 21, 18; Barnabás-levél 12, 1; Irenaeus I, 7, 2). A lelkileg vakról, a hitetlenről mondja a Nr 56 a következőket: „Ha sötétben van a vak és a látó, nem különböznek egymástól. Ha azonban fény támad, akkor a látó meglátja a fényt, és a vak sötétben marad." Mint a János-prológus hirdeti, a praeexistens Logos volt már az a világosság, amely a világba jött, amelyet a sötétség fiai nem akartak felfogni. A második eljövetelig természetesen a látó, a hívő sem képes a fény igazi szemlélésére (vö. 2Kor 5, 7; lKor 13, 12; lTim 6, 16). Bár alapvetően már eljött a fény, a Messiás, de igazán csak a végben, a második eljövetelkor lesz nyilvánvaló (íz 42, 6; Lk 2, 32; ApCsel 13, 47; vö. Barnabás-levél 14, 7-9, ahol az idézett íz 42, 6 kk szövegével és a 61,1 kk-kel kapcsolódik össze): akkor lát majd a hívő igazán „színről színre". A Fülöp apostolt megnevező egyetlen szöveg a Nr 91 : „Fülöp apostol ezt mondta: József, az ács fás kertet ültetett, mert mesterségéhez fára volt szüksége. Ő az, aki a keresztet elkészítette az általa ültetett fából. És Fia azon függött, amelyet ő ültetett. Fia volt Jézus, ültetése a kereszt." Az írás megátkozott mezőre vonatkozó szavait (Ter 3,17-19) illusztráló legendának tűnik ez, amely szó szerint a föld még kemény munka mellett is csak gazt és bojtorjánt terem az embernek: az emberi munkát valaha is ért legnagyobb kudarcról tudósít. És éppen ez a balsiker rejti magában az üdvösséget, mert aki a fán győzött, 33
