Johannes B. Bauer: Az újszövetségi apokrifek - Studia Theologica Budapestinensia 3. (1994)
Apokrif evangéliumok - Gnosztikus evangéliumok
mondják neki: Apád halálos beteg. Jöjj, lépj örökébe! A szerzetes azonban azt válaszolta: Én Atyám előtt meghaltam a világnak. Halott nem örökölhet az élőtől! Ugyanaz a mélyértelműség itt is. Lehet, hogy a szerzetes ismerte a Fülöp-evangéliumot. A keresztény eltörölhetetlen jegyet kap a keresztségben, nyilván erre kell érteni a Nr 43-at: „Isten festő. Ahogyan csak azt a festéket lehet igazinak nevezni, amely csak a vele megfestett dolgokkal együtt megy tönkre, így van ez azokkal is, akiket Isten megfestett. Mivel festékei halhatatlanok, ők (a megfestettek) is az ő szerei által lesznek halhatatlanok. Isten azonban vízzel kereszteli azokat, akiket „megkeresztel" . A görög eredetiben szőj áték lehetett itt, mert a „színezni", „festeni" a görögben „baptein", a keresztelni a „baptizein".22 Mint tudjuk, már a régi görögök sokra tartották a tartós színt, amely a mosással sem fakult ki. Kapcsoljuk ehhez még a Nr 54-et: „Az Úr elment Lévi festőműhelyébe. Vett hetvenkét festéket, és az üstbe tette. Mindent fehéren vett ki belőle, és ezt mondta: Az Emberfia is úgy jött mint festő". A szójátékban a „festeni" és „bemártani" (keresztelni) ugyanaz; a festő a bemártással (a keresztséggel) eltüntet minden színt, csak a bűnte- lenség ragyogó fehérjét hagyja tündökölni. Antiochiai Ignác mondja a római keresztény közösségről (hozzájuk írt levele bevezetőjében), hogy telve vannak kegyelemmel és minden idegen színtől mentesek. A Nr 51 olyanokról beszél, akik megkapták a Lelket. Az még nem világos, hogy ezeken elsősorban a gnosztikusokat kell-e érteni: „Az üveg- és agyagedények tűzzel készülnek. Az üvegedényeket azonban széttörésük esetén helyre lehet állítani, mert lehelettől (lélek) keletkeztek." Úgy hangzik, mint valami elmélkedés a feltámadásról, ahogyan az Ez 37, 1-14-ben megjövendölték: alapvetése a keresztségben lesz, ott kapjuk meg a Lelket, mint a testi feltámadás biztosítékát (Róm 5, 5; 8, 11; Gál 3, 2; 4, 1 ITessz 4, 8; Ef 1, 13). A Lélek az adományok zsengéje (Róm 8, 23), Isten foglalója, aki a teljes kiáradásról kezeskedik (2Kor 1, 22; Ef 1, 14). Isten Lelke az a hatalom és erő, amely megvalósítja a test feltámadását (2Kor 3, 6; Gál 6, 8). Ebben a képben a tűz nem jelenthet mást, mint a földi élet szenvedéseit és próbatételeit, amelyeknek végén törik szét az edény, a test (vö. Jel 2, 27). A Nr 52 önmagáért beszélő 32
