Johannes B. Bauer: Az újszövetségi apokrifek - Studia Theologica Budapestinensia 3. (1994)
Apokrif evangéliumok - Gnosztikus evangéliumok
régi tanúk mind Papiastól függtek, ezért azokat már régebbtől fogva a Nazorénus-evangéliumra vonatkoztatták, amely — mint már mondtuk — az ős-Máté arám parafrázisát jelenthette, miközben újabban J. Kürzinger15 a Papiasnál előforduló kérdéses kifejezést (en hebraidi dialekto) a szemita ábrázolási módra értette, tehát az arám „nyelvről" szó sincs. Ezzel immár a hagyomány felől is megnyílt az út a nyomós okokkal képviselt tétel előtt, hogy a mi kánoni Máté-evangéliumunk nem fordítás! Ami pedig a Tamás-evangélium forrásait illeti, mind ez ideig annyi volt megállapítható, hogy vannak köztük zsidókeresztény evangéliumok, mint a Nazorénusok és a Héberek evangéliuma, de olyan pogánykeresztények is, mint az Egyiptomiak evangéliuma. Ezeknek az apokrifeknek töredékes hagyományozása mellett mindenesetre megalapozott válasz sem lehetséges. Viszont minden kutató úgy látja, hogy a szóban forgó Pseudo-Tamás-logia-gyújteményünket még a II. században állították össze. Ennél még nehezebben állapítható meg, hogy milyen körökbe tartozott a gyűjtő, éppenséggel gnosztikus is lehetett. A mi kánoni evangéliumainkkal összehasonlítva ugyanis egy sor szöveget szembetűnően megváltoztatott vagy lerövidített, hogy gnosztikus spekulációk hivatkozási szövegeként használhassa. Ugyanakkor nem utasítható el az a lehetőség sem, hogy a kompilátornak rendelkezésére álltak jó, ősi, zsidókeresztény források is. Mindenesetre egy-két Jézus-mondás egyik vagy másik ősibb hagyományformája, ill. eddig ismeretlen Jézus-mondás ily módon hiteles forrásból maradt korunkra a Tamás-evangélium közvetítésével. A Pseudo-Tamás 2. logionja a Héberek evangéliumából való: „Jézus mondta: Aki keres, ne hagyja abba a keresést, amíg csak nem talál, és ha találni fog, zavarba jön majd, amikor zavarba jön, csodálkozni fog, és a mindenségen uralkodni". A szöveget leginkább talán a misztikus-gnosztikus spiritualitásból érthetjük meg, mely a zsidókeresztény Pseudo-Clementinákban és a Corpus Hermeticumban is megnyilvánul, ahol a „csodálkozás" egy lépcsőfok az eszkatologikus „nyugalomhoz", és a Pseudo-Clementinákban a nyugalom a legvégső és legfelső állítmány Istenről: „Mindenség Uralkodója, Atya és Isten..., te vagy a nyugalom"16. A Pseudo-Tamás egy másik logionja is a Héberek evangéliumából származik, amely már nagy port vert 24
