Johannes B. Bauer: Az újszövetségi apokrifek - Studia Theologica Budapestinensia 3. (1994)
Apokrif evangéliumok - Gnosztikus evangéliumok
tőnek kell maradnia. Kelemen vitatkozik a házasságot és az utód- nemzést elutasító enkratitákkal, és ehhez idézi a, számukra mértékadó, Egyiptomiak evangéliumát: „Szalómé megkérdezte az Urat: Meddig uralkodik a halál? Ő ezt mondta: Amíg ti, asszonyok, szültök". Kelemen szerint Jézus ezt a választ adta: „Nem mintha az élet rossz volna, és a teremtés silány, — mert Ő a teremtés rendjét tanította —, a születéshez ugyanis hozzátartozik az elmúlás". Egy másik helyen írja Kelemen: „Akik a jóhangzású önmegtartóztatás nevében ellenszegülnek Isten teremtésének, ugyanazt mondják, amit az Úr mondott Szalóménak. Úgy tudom, az Egyiptomiak szerinti evangéliumban áll: azt mondja maga a Megváltó: »Azért jöttem, hogy lerontsam a nő művét«, vagyis a vágyét. Ez a mű ugyanis a születés és a halál". Kelemen révén maradt ránk még a következő idézet is az Egyiptomiak evangéliumából: „Szalómé kér- dezősködésére, hogy mikor fogja megtudni azt, amit kérdezett, ezt mondja az Úr: »Amikor a szégyen öltözékét eltapossák, és amikor a kettő egy lesz, és a férfi a nővel egy lesz, sem férfi, sem nő«. Az utóbb idézett szövegek teljes megértéséhez már szükséges bizonyos jártasság a gnosztikus gondolatmenetekben, és most elérkeztünk azokhoz az apokrif evangéliumokhoz, melyeket a gnózis formált. Gnosztikus evangéliumok Felső-Egyiptomban, Chenoboskion közelében, ahol a IV. században Pakhomios kolostorait megalapította, a luxori templom híres romjaitól száz kilométerrel valamivel északabbra Nag Hammadi falu temetőjében a földművesek kubikus munka közben egy korsóra bukkantak. Kíváncsiságukban, hogy miféle kincset rejthet, szétverték a korsót, és nem más akadt a kezükbe, mint néhány bőrbe kötött könyv.11 Ez akkor történt, amikor a Holt-tengernél „megilloth"-okat, azaz könyvtekercseket találtak, Egyiptomban pedig „codices"-t, vagyis pontosan „könyvek"-et. Ez utóbbit ugyan még papiruszból, de már bőrbe kötve, egy részét nyomott mintával, mintegy ezer oldalnyi terjedelemben. A tekercs-formával szemben a IV. században általában már a kódexforma terjedt el. Ebből a korból származik a tizenhárom kódex is, amelyek egyike tekervényes utakon jutott Zü21
