Johannes B. Bauer: Az újszövetségi apokrifek - Studia Theologica Budapestinensia 3. (1994)

Apokrif evangéliumok - A Péter-evangélium

ségbe estek, nehogy lenyugodjon a nap, és Ő még éljen; meg volt ugyanis írva nekik, hogy nem nyugodhat le a nap a megölt fölött. Egyikük ezt mondta: ecettel kevert epével itassátok meg. Megkeverték azt és megitatták vele. Beteljesítettek mindent, és felhalmozódtak a bűnök fejükön. Sokan fáklyákkal járkáltak, és azt gondolva, hogy éjszaka van, nyugovóra tértek. Az Úr felkiáltott és mondta: Én erőm, én erőm, elhagytál engem! Amikor ezt mondta, felvétetett. Ugyanebben az órában kettéhasadt a templom kárpitja Jeruzsálemben. Ekkor kihúzták a szögeket az Úr kezéből, és a földre helyezték, és megremegett az egész föld, és nagy félelem támadt. A Nap újra kisütött, és kilenc óra volt. Megörültek hát a zsidók, és Józsefnek adták a testét, hogy eltemesse, mivel ő mindig csodálta, hogy mennyi jót tett. Ő fogta az Urat, megmosta és olajjal megkente, bebalzsamozta és elhelyezte saját sírboltjában, melyet „József kertjének" neveztek. Akkor megtudták a zsidók, a vének és a papok, micsoda gonoszságot cselekedtek önmaguknak, bánkódni kezdtek és mondták: Jaj bűneinknek! Elközelgett az ítélet Jeruzsálemre és a vég! Én pedig barátaimmal szomorkodtam, és sebzett lélekkel elbújtunk. Gonosztevőkként kerestek ugyanis minket, mint akik fel akarták gyújtani a templomot. Mindennap böjtöltünk akkor, szo- morkodva és sírva ültünk éjjel-nappal egészen szombatig.

Összegyűltek pedig az írástudók, farizeusok és a vének, miután hallották, hogy zúgolódik az egész nép, és szomorkodva mellét veri, és ezt mondja: Halálakor micsoda jelek történtek, láthatjátok, mennyire igaz volt! Megijedtek és Pilátushoz mentek, kérlelték és mondták: Bocsáss rendelkezésünkre katonákat, hogy őriztessük sírját három napig, nehogy eljöjjenek tanítványai és ellopják, és a nép azt gondolja, hogy feltámadt a halottak közül, és rosszat tegyen velünk! Pilátus tehát Petronius századost adta melléjük katonákkal, hogy őrizzék a sírt. Velük mentek a vének és az írástudók a sírhoz. Mindnyájan akik ott voltak, a katonákkal együtt nagy követ henge- rítettek és odatették a sír szájához, és hét pecsétet pecsételtek rá, és sátrat verve ott őrizték. Mikor azonban felvirradt a hajnal szombatra, Jeruzsálemből és környékéről jött a tömeg, hogy lássa a lepecsételt sírt. Azon az éjszakán, amelyre felragyogott a vasárnap, és amikor a katonák kettesével őrködtek felváltva, hatalmas hang hangzott a mennyben, és látták a megnyílt egeket, és két férfi jött le, akik

18