Johannes B. Bauer: Az újszövetségi apokrifek - Studia Theologica Budapestinensia 3. (1994)
Apokrif evangéliumok - A Péter-evangélium
nagy fényességbe voltak öltözve, és közeledtek a sírhoz. A sír ajtajához támasztott kőszikla magától oldalra hengeredett, és megnyílt a sír, és mindkét ifjú bement. A katonák ezt látva felébresztették a századost és a véneket (mert ők is ott voltak őrizni), amikor elbeszélték mit láttak, ismét látták, hogy a három férfi kijön a sírból, és az egyiket kézen fogva vezeti a másik kettő, és követi őket a kereszt, és a kettőnek a feje az égig ért, akit azonban kézen fogva vezettek, annak feje felülmúlta az egeket. És hang hallatszott a mennyből, amely ezt kérdezte: Prédikáltál a megholtaknak? És hallatszott a válasz a keresztről: Igen. Ekkor ők azon tanakodtak, hogy elmenje- nek-e elmondani a dolgokat Pilátusnak, és amíg gondolkodtak, újra látszottak a megnyílt egek, és egy férfi jött ki onnan, és bement a sírba. Mikor ezeket látta a százados, és egész kísérete, még az éjjel Pilátushoz mentek, otthagyták a sírt, amelyet őriztek, és elmondtak mindent, amit láttak, nagy sietségükben ezt mondták: Valóban Isten Fia volt. Pilátus ezt felelte: Én tiszta vagyok Isten Fiának vérétől, nektek tetszett így. Majd odajárultak hozzá mindannyian, és kérték, felszólították, hogy parancsolja meg a századosnak meg a katonáknak, hogy senkinek ne mondják el, amit láttak. Mert — mondták — nekünk jó, ha a legnagyobb bűnt is követtük el Isten előtt, de ne kerüljünk a zsidó nép kezére nehogy megkövezzenek. Megparancsolta hát Pilátus a katonáknak és a századosnak, hogy semmit se beszéljenek el a történtekből. Vasárnap hajnalban a magdalabéli Mária, az Úr tanítványa, — aki mert félt a zsidóktól, akik haragra gyúltak volna —, nem végezte el az Úr sírjában azt, amit az asszonyok ilyenkor el szoktak végezni megholt szeretteiken, magához vette barátnőjét, és a sírhoz jött, ahol az Úr el volt temetve. Nagyon félt, hogy a zsidók meglátják, és ezt mondta: Ha nem tudtuk megsiratni és meggyászolni a megfeszítettet azon a napon, tegyük ezt legalább most sírjában! De ki fogja elhengeríteni nekünk a sír szájához helyezett követ, hogy bejuthassunk, és elvégezhessük rajta azt, amit szokásunk elvégezni? A kő meg igen nagy, attól is félnünk kell, hogy meglát valaki minket. És ha nem tudjuk elhengeríteni, legalább az ajtóból dobjuk be azt, amit emlékezetére elhoztunk, és sirassuk és gyászoljuk addig, amíg hazaérünk. Eljővén nyitva találták a sírt, és behajoltak, és láttak ott egy ifjút, aki a sír közepén ült, szépséges volt, ragyogó stólába öltözve, aki ezt mondta nekik: Miért jöttetek? Kit kerestek? Csak nem a megfeszítettet? Feltámadt és elment. Ha nem 19
