Johannes B. Bauer: Az újszövetségi apokrifek - Studia Theologica Budapestinensia 3. (1994)

Apokrif evangéliumok - A Péter-evangélium

könyv töredékeivel együtt. A kézirat a VIII-IX. századból maradt ránk. A Péter-evangélium ily módon ölünkbe pottyant darabja Pilátus kézmosásával kezdődik, beszámol Jézus elítéléséről, haláláról és feltámadásáról, és a Feltámadott Tibériás-tavi első megjelenése leírásának elején ér véget. Mivel az evangélium feltételezi a kánoni evangéliumok létét, ezek után kellett keletkeznie. A számításba jövő legkésőbbi időpont a II. század második fele, (Serapion ugyanis ezt az evangéliumot legalább egy emberöltővel korábbra helyezte). A Péter-evangélium tehát a II. század közepén keletkezett.9 Az ach- mimi töredék jelentősége nem csekély, ezért álljon itt fordítása:

„A zsidók közül senki sem mosta a kezét, sem Heródes, sem a bírák közül senki. És mert nem is volt szándékukban megmosni a kezüket, Pilátus felkelt, és akkor megparancsolta Heródes király, hogy fogják az Urat, azt mondván nekik: „Tegyétek vele azt, amit tenni parancsoltak nektek. Ott állt pedig József, Pilátus és az Úr barátja, és tudta, hogy meg akarják őt feszíteni, elment Pilátushoz és elkérte az Úr testét, hogy eltemesse. Pilátus elküldte őt Heródeshez, hogy tőle kérje el a testet. Heródes pedig ezt mondta: Testvérem, Pilátus, ha senki sem kérte volna őt, mi akkor is eltemettük volna, mert a szombat sürget minket, és meg van írva a törvényben, hogy nem nyugodhat le a nap a megölt fölött. És átadta őt a népnek a kovász- talanok előtt, a kovásztalanok ünnepe előtti napon. Azok pedig fogták az Urat, futottak és lökdösték, miközben ezt mondták: Fosszuk meg ruháitól Isten Fiát, mert hatalmunkban van. Bíbort borítottak rá, bírói székbe ültették és ezt mondták: Igazságosan ítélj, Izrael királya. Valamelyikük töviskoszorút hozott, az Úr fejére tette, és mások szájon csapdosták, ismét mások náddal szurkálták, mások ostorozták és közben ezt mondták: Ezzel a tisztelettel hódolunk Isten fiának. És elővezettek két gonosztevőt, és közöttük feszítették meg az Urat, ő pedig hallgatott, mintha nem érzett volna semmi kínt. Amikor felállították a keresztet, ezt írták rá: Izrael királya. Ruháit eléje rakták, szétosztották, és sorsot vetettek rájuk. Az egyik gonosztevő szidalmazni kezdte őket, és így szólt: Mi gonoszságainkért szenvedünk így, amelyeket elkövettünk, ez azonban az emberek üdvözítője lett, mi rosszat tett nektek? Ezen felháborodva azt parancsolták, ne törjék össze lábszárait, hogy büntetésébe haljon bele. Dél volt, és sötétség borult egész Júdeára, zavartak voltak és két17