Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

66

nincsen. A5 mellyek azoknak tartattak közvetve az adattakból szármoznak, p. o. az Isten’ értelme. Azon értelmek, mellyeknek tárgyait se közvetet- lenül se közvetve nem tapasztalhatni, p. o. a’ Lélek, világ, Isten; az igaz, jó, szép, a’ szabadság, a’ halhatatlanság, legtökélletesebb valóság, ezek Ideáknak neveztetnek; de mivel az ész által fogattatnak-fel, vagy hozattatnak ki, észbeliek szoros értelemben; ’s így az értelmek vagy érzékiek, vagy észbéliek, tulajdonképp. Az érzékbéliek nézhetok, az észbeliek nézhetetlenek. A’ közönséges és szükséges értelmeket az Ontológia fejtegeti különösen.

jj). 81. Az Ítéletek az értelmekből, a’kihozatok meg’értelmekből, és ítéletekből alkottatnak ösz- ve, és a’lehetőkre és lévőkre terjednek. Kérdeni itt ismét: honnétbizonyodunk-meg, hogy a’mi közönséges és szükséges itéletink és kihozatink ollyanok tárgyképpen, valóban is? Azért, hogy valami közönségesen, szükségképp lehetőnek, vagy lévőnek gondoltatik, ítéltetik, nem következik, hogy ollyan légyen valóképp is.

A’ mi 1) a’ lehetőket illeti: Itéletink valóban , igazán közönségesek és szükségképp valók, ha közvetetlenül, vagy közvetve oily Subjectu - mokra vonulnak, mellyeknek értelmeik valóban közönségesek, szükségképp valók, és így az ö belső lehetségokre, melly öröktől való, változha- tatlan, és szükséges; ’s így, és akkor az ő mon- datmányaik is, mellyeknek Subjectumaikkal szükség egyezniek, közönségesek szükségesek, valóképp. P. o. az ember okoskodhatik; az ember érezhet; a’ véges határ nélkül nem lehet. Ezekben az ítéletek a’ Subiectumaik belső lehetőségére vonulnak : az első ugyan az embernek eszére, melly okoskodhatik; a’ második érzékenységére, melly érez-