Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

2

rétének is, ( Bewusstseyn , conscientia ) mon- datik.

§. 5. Az esméret 1) eggyes, többes, vagy közönséges: amint eggyes, többes, vagy közönséges bizonyos, megkülönböztetett tárgyra vonul; Péteré eggyes, Pest városáé többes , a’ világé közönséges esméret. 2) Lehető, vagy lévő az esméret; amint lehető, vagy lett tárgyakat illet: a’ vas hid Buda és Pest között lehető, a’ hajó-hid lett esméret. 3) Az esméret vagy igaz , vagy hamis, vagy csalfa: igaz, melly nem csak a’ gondolás’ tÖrvé- vényei, hanem a’ tárgy szerént is való: p. o. az egész nagyobb az ő részeinél: ez igaz esméret; melly a’ gondolás’ törvényivel, vagy tárgyával meg nem eggyez: p.o. a’ rész nagyobb az ő egésszénél; ez hamis esméret. Csalfa az, melly ha bár érzéki tapasztalásunknak megfelelés a’ gondolás’ törvényeivel nem ellenkezik is; de tárgyával meg nem eggyez: p.o. A’ nap földünknél kissebb; földünk körül kereng; ez csalfa esméret. Az igaz esméret valóságosnak, a’ hamis, és csalfa valótlannak is mondattatik.

$. 4. Az igaz valóságos esméreteknek bizonyos fundamentoknak, kielégítő okoknak, kell lenni: miért nem hamisak, se csalfák; szükség olly fő kitételeknek is lenni, mellyek azokat ki jelentsék; ’s mellyekre nézve az igaz esméreteket a’ hamisaktól, és csalfáktól meglehessen különböztetni: mert semmit se gondolhatni kielégítő ok nélkül. Megsejdítvén ezeket az emberi ész esmé- retinek igazsága fundamentomát, kielégítő okait, fő támaszait bélátni vágyódik; mivel magát ellen állhatatlanúl érzi az igazságra izgattatni; ’s addig nincs is nyugta, mig erántok bizonyossá nem tétetik ’s velek esméreteit egybe nem vetheti.

§• 5. Az ész minden esméretit egyenként az ő igazságok' ok fejeihez, egyenesen, fel nem vihe-