Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
5 ti - fő kitételeikkel egybe nem vetheti: e’ munkát nem győzi; azon van tehát, hogy közönséges es- méretinek valóságára tegyen szert: mert közönséges esméretinek igazságáról megbizonyodván, azon esméreti eránt is, mellyek azokban foglaltatnak, bizonyos: ha ki tudta p. o. hogy az ember érzéki okos állat, tudja egyszersmind, hogy Péter, Pál, János is érzéki okos állat; ha ki tudta, hogy munka nem lehet munkás ok nélkül, a’ változás állat nélkül, a’ lett kezdet nélkül, s’ t. e.f. tudja egyszersmind, hogy a’gondolat se lehet gondoló nélkül, a’ virágzás, gyümölcsözés fa nélkül; a’ világ kezdet nélkül, ’s a’ t. Az igazságra törekedő észnek azért örökké a’ közönséges esméreteknek, miilyen a’ világ, a’ lélek, az Isten, megvalósításai voltak fő tárgyai. §. 6. Az ész közönséges esméretinek valóságára tapasztalásánál fogva szert nem lehet: mert a’ tapasztalásnak csak az eggyes, és nézhető tárgyok vannak kitétetve: a’ közönséges esméreteké pedig se nem egyesek, se nem nézethetők: p. o. az ok, az ember, a’ lélek, a’ világ, az Isten. Más az: a’ tapasztalás’ tanúsága csak az olly eggyesek’ raiszerüsége eránt szerezhet bizonyságát, mellye- ket nézhetni, minnyájokról nem: mivel számok, és végok mindeddig nincs bérekesztetve: többnél több, kiilömbnél külömb emberek, állatok, vannak, és lehetnek még. A’ tapasztalás változandó is mind magunkra mind másokra nézve: ugyan azon tárgyok eránt is többet vagy kevesebbet, mást és mást tudhatni meg: azért a’ tapasztalási megtudat, nem szükségképp való. Tehát közönséges esméreteink’ igazsága eránt tapasztalva bizonyosak nem lehetünk: hanem csak okoskodva: mellyre szint úgy képesek vagyunk mint a’ tapasztalásra.
