Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
501 másképp, a’ részetlenböl részes, a’ szükségképp valóból szükségtelenül való eredeti volna; a’ in. lehetetlen. §. 258. Az Isten szabad akarva teremtette e’ világot: mivel se belső se külső szükségtől nem kénleleníttethetet e’ világ’ teremtésére: nem belsőtől: mert az Istenben olly szükség, melly maga nem volna, lehetetlen; se külsőtől: mert Ő senki mástól nem függ; és a’ külső dolgok, hogy kéntet- hették volna, nem is voltának ; tehát csak maga elhatározásából , azaz: szabad akarva teremtette e’ világát. Nem is mondhatni: az Isten véghetetlen bölcsességéből , és jóságából teremtette e’ világot; de ezen tulajdonsági szükségképp valók, tehát nem szabad akarva: mert az Isten bölcsessége, és jósága szerént határoztatott ugyan el, de magátol határozatott el; ’s az ész szerént magunk elhatározása nem ellenkezik az akaratunk’ szabadságával, hanem csak a’ belső vagy külső szükség ; ha tehát az Isten véghetetlen bölcsessége, ’s jósága szerént határozta is el magát e’ világ’ teremtésére, ezt szabad akarva teremtette. 259. Az Isten valamelly czélra nézve, vala- melly jó végett, teremtette e’ világát, ’s pedig valamelly fő jó végett: a’ szabad akarat csak valamelly czélra nézve, valamelly jó végett, határoz- tathatik el; és pedig annál bizonnyosabban, mennél tisztább, tökélletesebb az akarat; annál főbb czélra nézve , mennél bölcsebb az elhatározó; annál főbb jóra, mennél jobb azon elhatározó: a’ véghetetlen bölcs, és jó Isten is tehát az Ö végnélkül tiszta, és tökélletes akarattyát e’ világ’ teremtésére csak bizonyos fo czélra, és jó végett határozhatta el. 20 *