Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
302 §. 260. Eme ío végezel, melly nélkül a’világ nem teremtethetett, vagy a teremtményeknek , vagy magának az Istennek legfőbb java leheteti csupán; a’ teremtményeknek legfőbb java csupán nem lehetett az Istennek végezéllya: mivel ő minden külső béfolyás felett való , és magán álló az Isten; ’s szabad akarattya csak magától hatá- rozhathatott el, és nem mástól. De maga legfőbb java se lehetett végezéllya: mert az Isten minden maga haszna keresetétől mentt; maga magának elegendő, semmi jónak hijjával sincsen; semmi jó által se tökélletesebbiilhet: mert végnélkíil-való; tehát csak a’ véghetetlen tökélletességinek kijelentése; különösen véghetetlen jóságának, szere- tetének kiárasztása lehetett ama legfőbb jó, melly végett e világát teremthette. Ez a’ végczél kitelhető is, hozzá illendő is: eggy bölcs jeles müh- mesterlol is kitelhető, hozzá illendő, hogy minden ön-haszna-kereset nélkül, csupán tökélletes- ségének kijelentése, ’s a’ köz haszon végeit vala- melly remekművet készítsen; de hogy a’közhasznot czélozza tökéllességének kijelentése nélkül, tellyes lehetetlen: tehátaz Istennek e’ világ’ teremtésében fo ezéllya volt önnön tökélletességinek kijelentése , ’s jelesen véghetetlen jóságának , és sze- retetének kijelentése. §. 261. Az Isteni tökélletességek, és véghetetlen jóság, szeretet.’ elesmérésére az eszes lelkek, az erkölcsi valóságok képesek csupán; azért az Isten e világot különösen azért teremtette, hogy az eszes lelkeknek, erkölcsi valóságoknak tökélletes- ségit kijelentse, es veghetetlen jóságát és szerete- tét reájok árassza; a’ mi az Ő tökélletesítésök, ’s boldogítások nélkül lehetetlen ; az Istennek e világ’ teremtésében tehát alárendeltetett ezéllya volt az ö eszes, erkölcsi teremtménnvinek tökélletesí-
