Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

294

(poenae naturales et positivae). 5) ügy ellenkezhetnének a’ vétkek az Isten’ jóságával, ha a’ jónak gyakorlására, és a’ rosznak eltávoztatására szükséges erőt, eszközöket nem adott volna: de ez eránt semmi panasz se lehet: mert van elég erő, eszkösz, az észben, értelemben, ’s a’ külső és belső természeti eszközökben, és Istennek más adományában. 4) Úgy ellenkezhetnének az Isten’ jóságával, ha azok a’ végczéllal eggyeztethetetlenek volnának; az Isten se fordíthatná azokata’ végezél- ra; de a’vétkek is czéllal eggyeztethetok: a’ rósz tettek alkalmatosságat adván a’ lelki erősségre, a’ nemes megbocsátásra , az ellenünk-vétettekkel jó- tévöségre, a’ könyöriiletességre, és így erkölcsi tökélletességiinkre. Az Isten a’rósz tettekből nem hozhat-e? nem hozott-e? nem hoz-e jó következeteket ki? Tehát az erkölcsi rosszak se ellenkezhetnek az Isten’ véghetetlen jóságával.

$. 253. Ezekre nézve megfelelhetünk már az ellenvetésekre is:

I. Epicurus - Lactantius tanúsága szerént-így ellenkezett: az Isten vagy nem akarja a’ rosszakat, de meg nem akadályoztathattya: vágj' megakadályoztathatná, de nem akarja, v. se meg nem akadá- lyoztatliattya, se meg nem akarja akadályoztatni. Ha akarja, de meg nem akadályoztathattya tehát erőtlen; ha megakadályoztathatná, de nem akarja: tehát irigy; ha se meg nem akadályoztathattya se nem akarja akadályoztatni, erőtlen is, irigy is, és így nem Isten, így becsmérezték az Isteni jóságat Marcion, és Celsus is, bölcs Tertulian és Őrigenes’ vallásai szerént. De erre könnyű a’ felet: Az Isten nem akarván is a’ rosszakat, nem lehette, hogy ne legyenek: nem tehette

1) Hogy hijányi rosszak ne legyenek: mert ezek a’ dolgoknak határos és végesen valóságokból,