Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
295 és igy mi vol tokból háromlanak ki; nem tehette tehát Isten,hogy azok hi jány nélkül ne legyenek: másképp lehetetlenek voltak: a’ ki a’ lehetetlent meg nem teheti, az nem erőtlen. 2) A’ külső rosszakat, hogy ne legyenek, átal- lyában megtehette volna az Isten; de mivel azok szükségesek , hasznosok, czélarányosok, ’s így feltételesen jók, hogy ne legyenek, meg nem teheté, ’s azért akarhatta is. A’ rósz, a’ nagyobb jóra nézve, mellyre szolgál , megszün rósz lenni: mint az orvosság az egésségre nézve; azt tehát akarhatni. Nem áll ellen, hogy mi p. o. a’ villám által, házunkat, vagy életünket is elveszthettyük: mert ha az electromi materia le nem folyna a’ felhőből földünkre , ’s azt tenyészövé nem tenné, nem csak mi veszthetnénk el házunkat és életünket, hanem sok ezerek is : a’ föld termékenytelen maradván. Ha a’ tűz házunkat meg nem gyújthatná, úgy a’ fát se gyújthatná - meg főzésünkre, ’s fúttodé- sünkre ’s a’ t. Azért tehát az Isten,hogy a’ külső rosszakat akarja, a’ nagyobb hasznok végett, nem irigy. 3) Az erkölcsi rosszakat is csak úgy lehette volna meg az Isten , hogy ne legyenek, ha nem teremtett volna szabad akaratuakat; de jobb volt, hogy teremtette: mert a’ szabad akarat sok nemes, dicső tetteknek, ’s a’ jóságnak kútfeje általlyá- ban; a’ rósz tettekből is sok jó háromlik ki; sok rósz jóra fordul; tehát akarhatta az Isten azokat is, hogy legyenek: a’ szabad akarattal vissza élést is megengedhette a’ nélkül, hogy azért erőtlen, vagy irigy > vagy mindkettő légyen, és így megszün- nyön Isten lenni. IT. Bayle azokat sürgeti, miket Cotta az Isten* jósága ellen felhordott Cicerónál (1. de nat. Deo 1. 5. c. 24). Ha az Isten jó volna, ama veszedelmes szabadakaratot az embereknek nem adta volna, vagy
