Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
276 kezdődhetett volna, vagy magától kezdődhetett volna , vagy mástól: de magától nem kezdődhetett : mert semmi se kezdődhetik magától; mástól se kezdődhetett: mert nem mástól, hanem magától való. Tehát az Isten kezdet nélkül való. [Végnélkül való is egyetemben: Ha véget szenvedhetne, változható volna, de az Isten változhatatlanul való. Más az: ha az Isten véget szenvehelne, vagy magától, vagy mástól szenvedhetne véget; de egy gyik se lehet: mivel se magától se mástól lélele nem függ, nem határoztathatott el. Tehát végnélkül-való is egyetemben. Azért az Isten mind kezdet mind végnélkül való, azaz: öröktől fogva való. A’ mi kezdet és végnélkül, öröktől való, az iidohöz nem köttethetett; az Isten az egymásután léteinek, az üdönek kielégítő, oka, az üdonek elhatározója ; tehát az üdötölel nem határoztathatott; iidöhez tehát köttetett nem lehet. Ezen üdo- határok tehát: az Isten volt, van, lészen mindég: csak a’ mi értelmünk szerént vannak igazán mondva. e) Az Isten mindenütt jelenvaló: A’ ki hol munkálódik, béfolyással van, ott jelen is van szükségképp: az Isten mindenütt munkálódik, mindenütt béfolyással van: mindeneknek kielégítő oka. A’ ki mindenütt jelen nincsen, annak lélele határt szenved; az Istenben, mint végnélkül valóban, semmi határnak sincs helye. A’ ki mindenütt jelen nincsen, vagy mástól, vagy magától nincs jelen: de az Isién se mástól, se magától léteiére nézve nem függ, nem is függhet. Az Isten tehát mindenütt jelen való. A’ mindenütt jelenvaló bizonyos helyhez nem köttethetett: másképp mindenütt jelen nem lehetne. A5 ki bizonyos helyhez kotlettéivé nem lehet, térhez szoríttatva se lehet: mivel a’ tér helyekből áll; a’ ki semmi helyhez se lehet köttetve , az tehát térhez se lehet szó-
