Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

275

§. 241. Az Isten szükségképp való, változha- tatlan, eggyes (nem öszvelételett) Öröktől való, és mindenütt lévő;

a) Szükségképp - való: mert mindeneknek , a5 mik csak vannak, kielégítő okok az Isten; az Ö kielégítő okok szükségképp való. tehát az Isten szükségképp’ való. Az Isten’léteiének kielégítő oka önnön lehetsége; minden belső lehetség pedig sziikségképp-való; tehát az Isten erre nézve is szükségképp való.

b) Valtozhatatlanul való: mert minden változásnak oka résznyire mástól való; az Isten nem mástól, hanem magától való ; tehát változhatatla- nul való. —2) Az Isten szükségképp való, esetiképp való nem lehet; tehát változható se lehet. 3) A’ változás valamelly valóság szerzésével v. vesztével mehet végbe ; az Isten végnélkül- való, semmi valósággal se nem nevekedhetik, se nem sziikölködhetik.

c) Eggyes való, nem öszvetétetett: minden öszvetett nem magától, hanem mástól tétethetik öszve, az Isten magától-való, mássától tehát öszve nem tétethetett. — Minden öszvetett állathoz valami járula, a’ mié előbb nem volt, ’s a’ mi ismét elvétethetik tőle : de az Isten végnélkül való, hozzá valami nem tétethetik, se el nem vétethetik. — Minden Öszvetétetett az ös zvetétellel változott; de az Isten változhatatlanul való, tehát Öszvetétetett nem lehet, azért csupán eggyes.

d) Az Isten Öröktől való: Öröktől való az, ki kezdet és vég nélkül van ; a’ kezdet és vég az üdo- nek szükséges határi; de az Isten mint végnélkül való semmi határt se szenvedhet. Különösen: az Isten kezdet nélkül való: mert ha valaha kezdődhetett volna, valaha nem is lehetett volna, ’s így azok is, a’ mik vannak, kielégítő ok nélkül is lehettek volna; a’mi gondol hatatlan. Más az: ha