Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

nem mástól valók; ezek képestleg magoktól valók, és állatitokra, ’s tulajdonságikra nézve tarttyák magokban kielégítő okaikat: illyenek p. o. a’ lélek , az ember, ’s a’ t.

$. 37. Ezen ok fok nem csak azon dolgokat, a’ melljek esmértetnek, vágj esmértethetők, valók vágj lehetők, illetik csupán; hanem minden gondoltathatókra, és gondoltattakra is kiterjednek egyetemben: mert a’gondoltatottaknak ésgon- dolhatóknak is kielégítő okok az Ö belső lehetsé- gök, mellj az esmértethétöségökkel ugyan az. Sőt szabad akaratunkra is kiterjed : mert mi csak úgy akarhattunk valamit szabadon, ha az esmér- tetheto : tehát az esmértethetési fő kitétel ki terjed: 1) minden gondolhatóra, 2) minden gondoltakra, 3) minden tárgyképp lehetőkre, 4) minden lettekre, 5) minden leendőkre, 6) minden szabadon akarandókra.

2) Az esmérheto és esmértt között véghe - teilen nagy a’ különbség: esmérheto p. o. egy remek munka, de nem azon eggy a’ mívesének, ki azt csinálta, esmeretével; ’s így, ha az esmérhetot tárgynak nevezők, a’ tárgy ’s az esméret között véghetetlen a’ különösség: mert legj^en bár a’ tárgy lehető, akar lehetetlen: mindég különböző az csméréstÖl: 1) a’ lehető,

gondoltatható , vagy gondoltt is , még nem esuiérés; a’ lehetőnek gondolása, még nem esmé- rése; még nem érzünk magunkban esmérést, se esméretet. Ha mi 2) lehetetlen, gondolhatatlan, az mindazonáltal esméretté válhat: p. o. valamelly tudatlanban a’ négyoldalú három szög; sott illyen lehetetlennek esmérete akárkit is meglephet, ki a’ tárgy’ lehetetlenségét észre nem vette. Az es- mérhetö tehát esmeretünkkel azon egy nem lehet.

25