Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
227 §. 221. Ezek ellen vethetni: 1) Megnem állhat, hogy a’természetben minden változás csak koz által mehessen vé"be, ’s nem egyszerre is: másképp az agyú az embert, a’ villám a’ házat egyszeriben nemérhetné; bizonyos azonban, hogy az ágyú, és villám azon idő pontban, mellyben gyúl, lo , és üt is. F. Ha az ágyúhoz az ember, a’ villámhoz a’ ház igen közel esik, a’ mozdulatnak igen nagy sebessége miatt a’ üdő- kozt észre nem vehetni; ha valamivel távulabb esik észre venni, hogy üdöközben és térközben érte a’ globis az embert, a’ villám a’ házat. Más oka ennek az: hogy az ágyú globis és villám sebesebben is mozdulhat a’ fény’terjedésénél; ez az oka, hogy az, kit a’ villám ér, ennek gyúlását nem láttya előre közönségesen. Bizonyos marad tehát, hogy se az ágyú globis, se a’ villám az embert, vagy házat nem érheti, egyéb ha minden tér és üdo ponton át megyen. 2) A’ magokat olly bőven termeszti a’ természet , hogy századik részök se szükséges a’ szaporodásra ; nem igaz tehát, hogy a’ természet semmit felesleg és hijába nem mível F. Igaz ugyan, hogy a’ természet bővebben termeszti a’ magot, mint az a’ szaporodásra szükséges legyen; de nem bővebben, mintáz más hasznokra és czélokra is ki- vántassék; a’ bő termesztésével tehát nem a’ szaporítást csupán hanem más czélokat, és hasznokat is kielégít; azért se felesleg, se hijába nem munká- lódik. 5) Sok oktalan állatok egészen kivesztek, es csak csontyaikban, vagy kővé vált részeikben lel— lytik mai nap’ nyomaikat; nemigaz tehát, bogy a’ természét semmit se veszt-el. F. Készek vagyunk mi valamit elveszettnek tartani, a’ mit nem látunk vagy egykori helyén nem lelünk; azonban az ott
