Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

Bevezetés.

§■ i.

Az Esmérés, valamint a’ Gondolás, mi légyen, világos magában eléggé; csak alkotására' nézve kivánhat némii némii fejtegetést. Ki valamit, eggyest vagy többest, jegyeinél fogva, maga elé terjeszt, azt gondollya. A Gondolásban tehát e’ három foglaltatik: 1) Valami, eggyes vagy többes^Tárgy (obiectum) 2) Valaki, az elölter- jesztő = Gondoló, (Subiectum), 5) Jegyeggybe fogás = eggyesités (vnio). A’ ki egy tárgyra nem te- kéntvén, közös jegyeket eggyesít: az millyenség szerént, formaképp ( iuxta formám) gondolkodik. A’ ki eggy bizonyos tárgyra néz,’s ennek jegyeit eggyesíti, az foglalat szerént, miszeriiképp (iuxta materiam) gondolkodik. A’ gondolás vagy értés, vagy ítélés, vagy kihozás, vagy sor-rend - tudás, tudomány-szer-alkotás.

§. 2. A’ki eggy bizonyos, minden mástól megkülönböztetett, tárgyat miszeriiképp gondol, azt e s m é r i egyszersmind. A’ ki azt csak formaképp gondollya, még nem esméri: a’ gondolat és esméret között nagy a’ különbség; a’ gondolat a* tárgynak közös jegyeit terjeszti elé, az esméret annak foglalattyát; ’s igy a’ gondolat több tárgyokra is vonul; az esméret egyetlen eggy, bizonyos tárgyat illet. Péter = ember; ez gondolat. Péter = érzéki, okos állat, Jónás’fia; ez esméret. Az ésméret esmérő erőt tesz fel, valamint a’ gondolat gondolkodót; az esmérő erőnk, lelkünkesmé-