Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

194

béri lelket az Isten is fenntarthatt.ya: mert elégséges okai lehetnek fenntartására. Következőképp: mivel az emberi lelket a’ természet semmivé nem teheti, se meg nem változtathattya; maga magát seteheti semmivé, se meg nem változtathattya, ’s az Istennek is elégséges okai lehetnek annak fenntartására, az emberi lélek’ halhatatlansága lehetséges.

$. 198. Az emberilélek’ halhatatlansága bizonyos is: ha az Istennek tulajdonsági nem engedik annak semmivé-tételét, az emberi lélek’ halhatatlansága bizonyos. Nem engedik pedig több jeles tulajdonsági; illyenek:

1) Az Isten véghetetlen bölcs, azért az emberi lelket semmivé nem teheti: Bölcs nem volna , ha önnön teremtményét olly tehetségekkel, erővel, képességgel ruházta volna fel, mellyek ki telhetetlenek lennének; ’s ha azt czéllyának elérése előtt semmivé tenné; de az Isten az embert végnélkül-való esmérhetöséggel; gondolkodhatóság- gal, és szabad akarattal áldotta-meg; mellyek e’ testével öszvekapcsoltatásában , e’ világon létével, kitelhetetlenek, és csak úgy telhetnek ki, ha az elválása utánn is épen, egészen fennmarad, azaz: ha halhatatlan. Bölcs volna - e ? ha olly czélt tűzött volna ki teremtményének , melly elérhetetlen; de az emberi léleknek czéllya, a’ végnélkül tökélle- tesebbülés; erre valók minden tehetségi, ereji, igyekezeti, kívánsági, és vágyódási; de ezen tö- kélletesebbülése az emberi léleknek testében, ’s e’ világban végbe nem megyen, nem is mehet; tehát szükség azt folytathatnia testétől elválása utánn is; de azt nem folytathatná, ha épen, egészen azutánn is fenn nem maradna.

2) Az Isten véghetetlen jó és szeretet: ^éghetetlen jó és szeretet nem volna, ha az emberi