Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
195 leieknek oily ösztönt, oily izgatást adott volna, melly kielégíthetlen; ha olly boldogság’ szomját öntötte volna belé, melly elolthatatlan; ha a’ jót vele megízleltette volna, és azt hamar ismét elragadná tőle; ha azt olly munkával fárasztaná , mellynek végére nem juthat; de sorsát , állapot- tyát a’ barmokénál, kiknél külömb , és jelesebb , alább valóvá is tette volna: ezeknek Ösztöne, czéllya ez életben kielégíthető, az emberi léleké ellenben nem; tehát a’ végheletlen jó, és embert szerető Istennek szükség annak lelkét holta utánn is fenntartania épen, egészen, hogy igyekezetinek , kívánásinak, mellyeket belé öntött, elégtétessék; a’megizleltetett jóval töltözhessék, örök boldogság - szomja bétellyék , és sorsa , állapottya , mint méltó, a’ barmokénál külömb, és jelesebb lehessen. 5) Az Isten véghetetlen szent és igaz: Szent és igaz volna -e, ha mind a’ jóknak mind a’ gonoszoknak egyenlő sorsot, eggyenlo kimenetelt e’ világból szabott volna ki ;a’ szüntelen jóért, törvény szerént, mind végig harczolóknak, és a’ tunyáknak , jót megvető, törvényt tapodóknak egy- gyenlo koszorút osztogatna — a’ semmit — kimúltok utánn? Szent és igaz volna-e az Isten, ha a’ kénnyére gonoszkodást hathatós fennyiték, a’ lelki jóságat foganatos élesztés nélkül hagyta volna? Törvényét nem maga becstelenítené - e meg , ha a’ jóért jónak, a’ rosszért rosznak megadója nem volna tellyes eggyarányosságban ? Ez ezen életünkben nincs úgy, nem is lehet; tehát annak folytatásában szükség tellyesednie. De ez nem tellye- sed hetik másképp , egyéb ha lelkünk testünktől elválása utánn is épen, egészen fenntartatik. Az Isteni tulajdonságok meg nem engedik tehát az
