Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

193

tehát attól meg se foszthattya; a* lelkünk teremtés által lőtt, semmivé-tétellel szűnhet tehát megegyedül; a’ természetnek pedig valamint a’ teremtés , úgy a’ semmivé - tétel is hatalmán kívül vagyon. Meg se változtathattya lelkünket: mert a’ természet csak azt bontya, rontya, változtattya,a’ mi ösz- vetett, azemberi lélek nem öszvetett, eggyes állat; tehát ezt valamint semmivé nem teheti, úgy nem is változtathattya. 2) Az emberi lélek maga magát se teheti semmivé: mivel a’ semmivé-tétel, valamint a’teremtés, csak a’ végnélkül - valótól telhetik ki eggyedül. Magában változhatatlan is: mert állat, melly mi volti, szükséges tulajdonságit el nem vesztheti a’ nélkül, hogy semmivé tétessék: tehát maga tud tát, ugyan azonságát, esmérkedo , gondolkodó erejét, szabad akarattyát, ’s a’ t. el nem vesztheti. Tehát csak úgy szenvedhetne magától változást,ha szükséges tulajdonságival, testünktől elválása utánn , nem élhetne, legalább úgy mint előbb nem élhetne ; De ezt nem mondhatni : mert magában is, testi érzékeink nélkül is , esmérkedhetik, gondol- kodhatik, ’s akarhat;’s legszabadabban, ha magát e’ világtól elvonnya , érzékinek jelengetésit kizárja , az az : magában elmélkedik. Tárgyaknak kijányi- val se lehet, mellyeket esmérhessen, gondolhasson, és akarhasson: Illyenek mindenek előtt ama számtalanok, mellyeknek esméretire testének szövetségében szert tett; mellyeket, emlékezetét el nem veszthetvén, el nem veszthet; testével pedig szövetségbe lép mindjárt fogantatásával. Illyen önnön maga is, eme kis világ, magát tehát es- mérheti, gondolhattya, akarhattya szabadon. II- iven az Istenség is, kit bővebben, tökélleteseb- ben megesmérhet, gondolhat, akarhat végnélkül- való tulajdonságira, ’s akarattyára nézve. Tárgyak nélkül se szükölködhetik tehát. 3) Az em-