Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
182 nyomatokat, egymásmelleit, és utánn , tesznek, ’s lelkünket ezek’ nézetére késztetik. Ha a’ csupán mozdulható oktalan alkotó részecskék egymást meg- hattyák, miért ne hathatná azokat is meg a’ mi főbb, jelesebb erejű lelkünk? 2) De általijában hogy’ lehetséges a’ magán kívül hatás mind lelkűnkben mind az alkotó-részecskékben ? A’ ki valamit tészen, a’ maga tulajdon valóságát más elfogadható (szenvedő) subie— ctumra át nem viheti: mert eggyik Subiectum’ módosulata a’ másikra át nem mehet. ’S a’ ki valamit tészen, más subieclumnak magáéhoz hasonló valóságat nem adhat; mert csak magáé van néki, másé nincsen; senki se adhat pedig olly mit, a’ mié nincsen. F. A’ belől—tétellel is , u. m. a’ gondolással ingerléssel is lelkűnkben olly valóság, módosulat, hozattatik léteire, melly előbb abban meg nem volt. Bizonyos nyilván tehát, hogy a’ munkás ok olly mit is léteire hozhat, a’ mi előbb nem volt. Erre nézve azért a’belÖlrÖl-tétel, és kívülről - tétel között abban áll csupán a’ kü- lömbség: hogy a’ beiéiről tételkor lelkünk vala- melly módosulatnak mind tehetsége mind valóban léteiének kielégítő oka csak maga: a’ kívülről tételkor ellenben valaminek léteiének kielégítő oka maga u- gyan, de tehetségének fundamentoma más valamelly képes subiectum. A’ kivülrol-tétellel a’ jelenvaló állapot, v. valóság a’ tévőből tehát a’ más ellogadható, v. szenvedő subiectumra át nem megyen, át nem vitetik. — A’ mi az eggyes alkotó részecskéket, mellyek lelkünket meghathattyák, illeti: azok mozdulati erejek által, megérdekeltetésökkel, szenvedett változásaikat szintannyi bényomatokban kozlik, nézhetokké teszik; a’ léleknek a’ képzetre matériát szereznek. A’ lélek azokat közvetetlenül nézvén, észrevevén , képekké formálíya , es mivel szenvedöleg képzé, azokat tárgyaikra , mint
