Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
181 zási is csak kívülünk; eggyike a’ másikával közösülésbe nem jöhet; eggyike a’ másikát el nem ha- lározhattya. Ezen okból Hume Dávid képzetinknek ’s esméreteinknek külső tárgyaikkal eggyezésöket tagadta, és ennek megbizonyítliatatlanságát vitatta; a’belsőkét meg engedte. Tovább ment tudós Kánt Imanuel, ’s nem csak a’ külső érzésbeli esmére- tinknek tárgyaikkal eggyezésöket tagadta, hanem a’ belső érzésünkbelíeket is : Énünk’ esméretét is avval eggyezonek el nem esmérte: mert mindeneket csak belső , előbbi nézetünk, és értésünk’ formájiképp tudunk -meg: illyen az üdo a’ belső tárgyak’ megtudására. Azokat tehát nem mint magokban vannak, hanem úgy mint belső formájikképp, magunkhoz képest vannak, tudjuk - meg. Fichte, Schelling, Hegel tudósok, Kánt’ nyomai utánn, képzeteinknek, és esméreteinknek tárgyaikkal,kivált Énünkkel, eggyeztetésén dolgoztak. Leibnicz’ rendszerének híjányából tehát más hiányosságok következtek. §. 192. A’ lelkünk és testünk közötti valóságos béfolyás és közösülés ellen legfőbb ellenvetések e következők: 1) Hogy’ hathaltya - meg az öszvetett testünk az egyszerű lelkünket? Erre felelhetni: Hogy az egyszerű állat az egyszerűt meghathattya , ’s meg is hattya; bizonyos: mert az öszvetett testek egyszerű részecskékből állanak, ’s ezek meghattyák egymást, mivel egymáshoz vonnyák; meghattyák egymást, mivel, hogy öszve ne follyanak , vissza- tartoztattyák egymást. Hogy a’ testszerii eggyes állatok a’ lelki eggyest, a’ lelkünket is, meghassák nem lehetetlenség, nem gondolhatatlanság. Hogy a’ testszerii eggyes állatok eggy egésszé eggyesiil- vén, testünkké lévén, külön külön lelkünket meg- hattyák, onnét venni észre, mert eggyes bé-
