Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
180 zásival az elhatároztathatására : azt pedig vagy valami más , vagy Önnön maga határozza el a’ változására; eggyik se lehet: ha valami más határozná el, állapottya csupa szenvedő, nem törekedő, nem munkás, volna; érezzük pedig, hogy törekedő, munkás , testünk’ változásinak felfogásiban ; maga se határozhattyá el magát a’ külső változásokra nézve: mert vagy belső állapottya, vagy belső Iehetsége szerént határozhatná el csupán magát , ’s így elhatároztatásának kielégítő oka vagy belső állapottya, vagy belső Iehetsége volna: de eggyik se lehet: mert kielégítő ok csak az, a’ mi állat lehet; az állapottya’s lehetősége pedig nem állat. ’S az a’ lehetetlenség is következnék ebből, hogy testünk lelkünk’ belső állapottyának és lehetőségének is oka lehetne; a’ belső állapotnak és lehetőségnek külső oka lehetetlen. Más az : ha testünk változásival lelkünket valóban , úgymint vagyon , nem határozná el: eggyik törekedésünk a’ másiknál erősebb nem lehetne, ’sott hol szemünk, vagy fülünk kellemetlent lát, hall, inkább törekednünk nem kellene az eltávoztatásra; érezzük pedig belsőképp, hogy’ törekedünk a’ nagy fény, vagy nagy dörgés’ meggátoltatására; tehát testünk önnön állapottya szerént valóban határozza-el lelkünket , és viszonlag. §. 191.Cartes’rendszerének, lelkűnknek testünkkel kozösködése eránt, semmi nevezetes következed nem lettenek: noha, hogy az Isten lelkünket testünkhez igazgassa szüntelen, a’ mi eggy bölcs művészhez se illik, illetlenségét érzette kiki;Leib- nicz leginkább. Különben lön a’ dolog ezen bölcs’ rendszerének elterjedésére nézve: Az Ö állítása szerént t. i. minden képzetink, gondolatink, es- méretink, szóval minden munkáink csak lelkűnkben esnek, ’s mennek végbe; úgy testünk’ váltó-
