Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
161 végbe. Tudja, érzi azt is: hogy minden képzelnek, gondolatinak, cselekedetinek felcserélodésé- nek ellenére is Ö maradandó, állandó ; Ö az, a’ ki volt kisdedségében, aggott korában is, és nem más; hogy Ö benne, mint a’ fán a’ levelek, mint a’ vízben a’ habok, megujjultak, változtak ugyan; de ö megmaradott, nem ujjúit, nem változott; sót ha valamelly testének tagját, szeme világát, ’s t. e’f. elveszté is; érzi, tudja, hogy Ö mindaz- által meg van, megmaradott állandóul azon állati Subiectum, a’ kivolt; érzi tudja tehát, az Ö állat— ságát bizonnyal. 180. Ezen belső érzésünk’ csalhatatlan tanúságából következőképp: 1) Énünk nem valamelly belső tulajdonság (inhaerentia): mert állat; az állat pedig nem belső tulajdonság; mivel ez az állathoz van ragadva , állat nélkül nincsen, nem is lehet. 2) Nem valamelly külső tulajdonság, nem is lehet: mert ez a’ belsőből szükségképp következik: belső tulajdonság nem lévén,*annak következeié se lehet. 3) Nem valamelly képestség : mert ez másra nézve való értelem; Énünk pedig úgy érzetik mint magában való; minta’ fa, fü, nap, föld. 4) Nem valamelly mód vagy módosulat: mert ez a’külső tulajdonság’ változó jelenete; énünk pedig se nem külső tulajdonság, se nem változat. 5) Nem testünk’ valamelly részecskéje: mert azt magától egészen megkülönbözteti. 6) Nem testünk’ valamelly részecskéjének különössége, miilyen a’ tűznek lángja; mert testünk’ részecskéje nem lehetvén , annak különössége se lehet. 181. Hogy a’bennünk gondolkodó Én eggy, azon eggy Subiectum , kétséget nem szenved: de kérdés : ez az eggy Subjectum magában is eggyes, ’s nem többes-e ? Az eggyetlen eggy Subjectum is lehet többes; és hogy az Énünk többes annál inkább lehető : mert az ember is eggy, még is többes; énünk te
