Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

160

toriai Philosophia nem valóságos Philosophia. É- nünknek tapasztalási Philosophiáját előadtuk bőven Anthropologiánk’ másadik részében. A’ Metaphy- sikai Lélek - tudománynak Énünket nem tapasztalási , hanem észbeli tárgyul szükség tekénteni, vizsgálni, ’s arra törekednie, hogy azokat tudja- ki, és tudományosan adja-elo, a’ miket róla közönségesen , ’s szükségképp igazaknak tartani kén- telen Lelkünk’ esmérete. A’ miket énünkről okoskodva kitudhatni, ’s méltóbb is kitudni e’ következők: 1) Annak állatsága (Substantialitas), egyszerűsége, lelkisége (Spiritualitas), testünkkel közösülése , szabadsága, és halhatatlansága. Ezekhez járul az öszvevetélü világositás végett a’ barmok’ léikéiről tudósítás. A’ Metaphysika tudomány tehát szint annyi czikkelyekre oszlik.

179. A’ mi mindenek előtt azon kérdést illeti : Énünk állat-e vagy se?? — Énünk ennen tudta, ’s belső érzése szerént megkülönbözteti magát nemcsak minden kívüle lévő dolgoktól, a’fától, fűtől ’s t. e’f. hanem ennen testétől is: elesméri ö ugyan, hogy magán kívül vannak kiterjedtségek, föld, nap, ko, mellyek benne bényomatot okoznak , és képzeteket szereznek ; de hogy Ő fa, fü, kö, ’s a’ t. légyen el nem esméri, ’s ezeket nem- Éneknek vallya. Nem különben érzi , tudja azt is, hogy van teste, mellyel mint eszközzel él a’ bé- nyomatok’ szerzésére , ’s cselekedetire; ’s melly áltál Ö kihat a’külső világra is; ’s azt azért magáénak (enyimnek) tartya; de hogy teste légyen Ö , el nem esméri, el sem esmérheti; annak bajját, sérelmit, vakságát, érzi , tudja ugyan ; de magának nem tulajdoníttya. Tudja, hogy ő esmér, ö gondolkodik, ö akar, nem teste; hogy a’ képzetek, gondolatok, ítéletek, érzemények, kívánságok benne teremnek, belőle fakadnak ki, ’s általa mennek