Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
158 illetlenül előfordulhatott volna: hogy abban mind- azáltal mind a’ tárgyban, mind a’ beszédben, mind a’ versekben, mind a’ leírásokban, mind az osztályokban eggy öszveillendoség, eggy mérték, czél ’s t. e’f. uralkodjék; ez csak eggy értelmes, eszes szerzőtől telhetek ki. §. 175. Híjába vetné itt valaki ellen: a’ méhkasok’építésében szint olly rendet, czélt, mértéket venni észre mint akár melly okos Mester’ építésében; a’ méhek pedig nem okosak. A’nap is eggy helyen olly eggyaránt forog, olly rendin árasz- tya ki világító özönét; hogy a’ legnagyobb Ma- thematikusok is bámulnak rajta: azonban a’ nap sem okos állat. Híjába mondaná: mert ezen hasonlatosságok inkább erősítik állításunkat: hogy az öszvetett czélerányos rend okos szerzőt teszen fel. Mert a’ méhek ugyan okosok nem lévén észszel nem láthatnak czélarányos dolgaikhoz, tehát bizonyos belső ösztönből végzik azokat szükségképpen. De ezeket kiadta belek? Magok nem adhatták , mert magoktól nem valók ; tehát a’ magától - végnélkül - okos valóság szőtte azokat mivoltokba. A’ nap is, mivel nem okos, tulajdon eszétől nem választhatta magának a’ határtalan minden- ségben álló helyét, maga meg nem vethette munkássága czéllyát, rendét, pályáját; tehát szükségként árasztya Ö ki fénye özönét. De ki tette ezen szükséget tulajdonává ? Maga nem tehette, mert nem magától való; tehát csak a magától - való, a’ végnélkül okos valóság köté azon szükséget hozzá. Még hijánosabb ez az ellenvetés: az okos elme se vethet, ha akar is bár, több koczkákat úgy, hogy minnyájan hatra essenek ; a’ csupa eset pedig vethet; tehát a’csupa esettől szintannyi, sott több is kitellik, mint akarmelly okos észtöl. Merta’ koczkáknak hátra e§ésok nem eset, legalább nem
