Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
6 Egy az ő Baráti közzül nagyon kívánt végire járni 5 honnan volna az : hogy Ronstántin az ő szegénysége mellettis olly jó kedvű lehet, és még az ő gonosz ellcnségévelis olly tsendesen bánhatik? Elment hat hozzá 7s illyen Kérdést tett eleibe. „Kedves Barátom! Legyen ollyan jó; hogy mondja meg énnekem, honnan van az: hogy magának mindég ollyan jó kedve van, és hogy egy ollyan megesküdft ellensége eránt olly tsendesen viselheti magát? Ha nekem annyi Személyből álló Háznépet kellene táplálnom , 's a’ melieít olly tsekély jövedelmem volna tsak} a’ bús ’s a’ bánat régen meg emésztett volna. És ha valaki énné-, keni annyi boszszuságot tett volna, mint a’ mennyit maganak azon esméretes ellenségétől kell szenvednie , meg nem tartóztathattam volna magamat; hogy azt ne motskolnám, ne gyaláznám és minden roszszat ne mondanék felőle. Ronstántin mind ezekre így felelt: „Én ezt Kegyelmednek örömest megbeszéljem. Hidje el nekem azt: hogy én szint olly hajlandó vagyok a’ bánatra, a’ szomorkodásra, mint inas akarki: szint-ollyan könnyen megharagud- hatiiám mint Kegyelmed; de az az eszköz, mellyel én mind szomorúságomon, mind haragomon győzedelmeskedem, a’ Köny örgés. Midőn en gemet a’ bánat le akar nyomni ; bemegyek az én Kamarámba, felemelem gondolatimat az én Istenemhez ’s ígv fohászkodom : Jó Isten! le vagy az én Atyám Te annyi millióm 1 eremtéseidet eltáplálod! hogy hagynád elveszni az én Famíliámat? Én gondoskodom híven az én Gyér- j Első Példa.
