Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

Példa.

43

egy Orvosért5 maga pedig a’ Nikolt szolgálója* vaí tüstént elment beteg Baráttyának látogatására.

Nikolt az Aszszonyság oda érkezesén el- bámult} mert az előtt soha sem látta, Kérte, hogy vezesse őtet Ambrushoz; Nikolt azt felelte: Az lehetetlen Aszszonyom! Hogy-hogy volna lehetetlen? Lehetetlen igenis — monda — mert Lajtorján kellene hozzá lemenni. — Lajtorján? Ah szegény Ambrus! No tsak vezessenle hozzá! Ilijáha mondotta Nikolt: hogy nyaka’s lába kitörésének veszedelmei között forogna; ha hozzá leakarna menni, és hogy ott felse lehetne áhani, olly szoros helyen fekszik. Ezt hallván, nem tartóztathattamog magát a’ sírástól. Mind azáltal tsak lement hozzá. Nagy mesterséggel kellett néki a’ Lajtorján lemenni, a’ hol egy szege- letben szalmán feküdve találta a’ szegény Ambrust.

„Ah kedves Ambrusom! — felkiáltott az Aszszony — hogy meglátta — mitsoda állapotában találom én magát. — Maga mindég azt mondotta nékem; hogy jó helye van. — Ha tudtam volna, hogy illy sanyarú helyen dolgozik, meg- nem engedtem volna; Ambrus olly erőtelen vóltj hogy semmit se szállhatott. Azonban oda érkezett az Orvos, a’ kit Paronné hívatott. Az Orvos nem kevéssé tsudálkozott rajta, hogy egy szegény Rézmives Legény melleit, ki a’ földön szalmán feküdt, egy olly Aszszonyságot talált. Tudakozódott a’ beteg állapottya felől, ’s azt mondotta, hogy már ő későn jött volna. #

Gondolhatni, mennyire megijedt Paronné Aszszonyság ezen szóra, aunvivalis inkább; mert ' ' tudta