Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
44 Huszadik tudta, hogy az ő hozzá való barátságból esett Ambrustól ez a’ nyavalyája* Nikolt pedig e- rősitetié, hogy Ambrus mar egynéhány esztendőtől fogva ereje felett dolgozott, és már hogy betegedni kezdett, annakis harmad napja; de minthogy még se hagyta magát, annál roszszabbúl lett. Minden szava mint valamelly tőr úgy szúrta a’ Var önné szívét: Könnyezve kérte az Orvost; hogy ne tágíttson a’ betegen, és megtartására v ’gyen elő minden tehetséges eszközt: a’ maga há'áiól hozatott jó ágyat ’s abba fektette Ambrust: két éjjel virrasztón mellette ’s nem tavozottel tőle tsak egy szempillantásigis. Az Orvos valóságos emberbarát volt. Minden mesterségét megvetette} hogy a’ beteget meg- gyógyittsa: ’s oily szerentsés lelt; hogy harmadnap múlva állította az Aszszonyság előtt, hogy a beteghez lehet reménység. Erre az Aszszony nagyon megörült és egy darabig az Orvossal beszélgetvén azután haza ment, hogy kinyúgodja magát, meliyre nagy szüksége vóltMás nap meglátogatta az Orvos Váron ne Aszszonyságot, és kívánta megtudni tőle: hogy a’ beteg símbrussal miért bánik oIly nagy hu- séggel.f* Minthogy az Orvos szorgalmatos volt, és Baráttyat megtartotta, kívánságát nem vethet- temeg; hanem elő beszéllelte néki az egész lör- ténetet, ’s különösen azokat a’ jótéteményeket, mellyeket ő Ambrustól vett. Mind ezeket az Orvos. tsudálkozással hallgatta* Harmadnappal azután viszsza ment Párisba, a’ hol lakott. Már Ambrus majd egészen meggyógyult — de még nem dolgozhatott. Most volt s/.omoDÚ
