Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
45 Huszadik magánál megtartott kevésselis megkínálta az Asz- szonyát, és az Aszszonynak kénszeritem kellett ötét, hogy azt tartsameg magának. Nclíezen esett a’ Váronná szívének* hogy Ambrust napszámjától megfoszsza. Eleinte éppen nem akarta a’ pénzt elvenni; de mivel Am~ brus igen kérte, ’s valósággal szüksége volt* reá az Aszszonynak, elvette nagy köszönettel. A’ melleit az Aszszony magais szünetlenül dolgozott, hogy kereshessen valamit, ’s azt Susannaval eladatta. Az ugyan nem sokra ment; mert az As szony erötelen volt, és ha Ambrus nem toldotta volna; a bhól einem élhetett volna. Igen nagyon j >1 esett hát az néki, hogy Ambrus naponként odo vitte, a’ mit keresett, és hálákat adott az Istennek azért* hogy illy nagy szükségében néki oIly hűséges Barátot mutatott. Így folytle négy esztendei. Naponként dolgozott Ambrus, és minden estve elment Aszszo- nyához 's letette a’ 27 krajtzárt asztalára ezen szókkal: Itt van a* napszámom! De végre eljött az-az idő: hogy Váronná nek egy űjjabb terhes bajt kellett megtapasztalni. Egy estve midőn jó Baráttyát Ambrust a1 szokott időben magához várná, a’ Nikolt Béznn- ves szolgálója hozzá érkezeit azon izenetlel; hogy Ambrus megbetegedett volna. Könnyén lehet képzelni mennyire megijedt íz Aszszony ezen hírre; de nem sokáig gondolkozott rajta, mit kellyen tselekedni* hanem kötelességének tartotta, hogy annak a’ jó Barátjának, ki ő vele olly sok jót telt, betegségében segítségére légyen: elkűidöitc a^onnai ' bus annat <'sy
