Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
Példa. tolta, Isak egy szolgálót, egy Szakátsnét ’s egy Ambrus nevű S ;olgát hagyott meg magánál. Lassanként eladogatta minden ezüstös líolmijét ’s abból éldegélt. De ez a’ segedelem kútföis kiszáradt, ’s egynéhány esztendő múlva oda lett minden. Mind eddig azzal a’ reménységgel biztatta magát; hogy megnyeri a’ Kegyelemből való fizetést — De ez a’ reménységis elenyészett} mert Kérése megvettetett. Most már az ő Szüksége leg magasabbra hágott. fel. Javai elfogytak, nem volt Baráttya, sem Keménysége többé — Mindenéből kipusztult, ’s még a' mellett belegeskedettis. Ebben az utolsó ínségben a’ minden Vigasztalásnak ’s Kegyelemnek valóságos Attyánál kereste menedék helyét, ki egyedül változtathat történetein, ’s erősítheti; hogy mind azokat elhordozhassa. Térdre esvén azon könyörgűtt az Istennek, hogy adjon ő belé állhatatosságot és hékességes tűrést. Érzette; hogy ezen Könyörgés után újra megerősödött: tapasztalta ; hogy a’ Tsendesség Leikébe viszsza költözött. Víg szemekkel nézett jajos állapotlyá- ra , 's így szdllott végre magában: „Jólvan! minthogy ezt a’ nyavalyás életet egyszer szükségesképpen elkeli végeznem; mind egy, akár éhség, akár betegség által légyen az meg. Annál kevésbbé leszsz előttem rettenetes a’ Halál ; ha semmim sem marad a’ Földön. Mindenre eltökéllette magát, bátran hordozta történeteit; fsak éppen azon szomorkodott : hogy azon három Tselédjeitis, kiket eddig megtartott magánál, most már elkeli eresztenie, lie másképpel» nem lehetett : azonis megnyugodott 3?
