Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
38 Hiiszadik hát; tsalc az esett nehezen, hogy megkellett mondani nékik : hogy megkell tőlök válnia. Midőn így gondolkodna állapottyán, szinte bé lépett Ambrus a’ Szobába, Ez az ember már akkor 40, esztendős volt, és 20. esztendeig szolgált azon Hágnál. Nem tudott sem olvasni, sem írni; de szolgálattyában a’ leg nagyobb hűségéi ’s szorgalmatosságát mutatta , mellyért mind Ura , mind Aszszonya nagyon betsűlte és szerette. A* mint bément volna vivén magával egy kevés fát; hogy a’ Kementzébe tenné, igy szállott hozzá az Aszszony: Hallya ! Ambrus ! magával beszédem akarok. Észre vette Ambrus , hogy ezen szókat az Aszszonya szomorú hangon ejtette; nagyon megijedt rajta, ’s így szállott: ah Istenem! mi haja van az Aszszonyomnak? Varonné Asz- szonyság így felelt szomorúan: „Mondja meg a’ Szakátsnénak ’s a’ Szolgálónak ; hogy többé nem leszsz szükségem szolgálatokra. Magais kedves Ambrusom K más szolgálatot keressen magának ! „Más Szolgálatot? monda Ambrus — mit tesz az ? Óh nem. Holtig az Aszszonyt szolgálom, semmi bajban és Ínségben el nem hagyom az Aszszonyt. De — monda az Aszszony — nem tudja maga az én környülállásimat, nints már nekem semmim, ah semmim sints ! Az Aszszonyom nem esmeri Ambrust — íelcle ő •— Ha fizetést nem adnak az Aszszo.riy- nakjr ’s többé Tsclédjeit nem fizetheti —jól van , küldje el a’ többieket. De azt nem érdemiem ; hogy engemet elűzzön. Varonné Aszszonyság elibe adta ; hogy semmi Panaszsza sints ellene, és szolgalatjával minden-
