Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

3o

Tizenhetedik

zott. Az 6 Udvari Mestere, ki etet tanította és nevelte, és a’kit ő mindenkor mint Baráttyáf bc- tsült és szeretett, követte ötét ezen elutazásában.

Az indulás éjszaka esett. Eleinte a’ Hertzeg mély gondolkodásba merült, ’s nem szóllott. Az ö Baráttya , ki a’ Kotsiban mellette ült, azt gondolta: hogy ez a’ Hallgatás, Fáradtságnak vagy Szomorúságnak a’ következése, mellyel okozna a’ Hertzegnek Szüléitől ’s Attyaliaítól való eltávozása. Egynéhány óra múlva megkezdett szólalni a’ Hertzeg, és elő beszéllette Baráttyának , mitsoda gondolatok forogtak azon két óra alatt elméjében. Beszédjét a’ következő módon folytatta:

„Én ez alatt az idő alatt szorosan meghány- tam, vetettem magamban, ha vallyon nem m.tradt- é valaki oilyan Braunsvájgban, a’ kit én megsértettem volna, vagy a’ kinek én kedvetlenségebe eshettem volna ? Bizonnyára fontos dolog én előttem az; hogy én arról gondolkodjam, és ha az én jó Barátom ebben segitt rajtam, nagy szolgálatot mutat erántam. A’ mint én most az A- tyám Házától eljöttem, ügy akarok Isten segedelmével majd egykor kimenni e’ Világból. Mind a’ két elutazások nagyon megegygyeznek egymással. Leg alább azt kívánnám én : hogy az én Világból való kimenésem hasonló lenne Braunsvájgból való kiutazásomhoz, és hogy én akkor se hagyhatnék magam után öllyan embert, kit megbántottam volna, és a’ kivel meg nem békéllettem volna. így osztán az Örökkévalóságrais oily ny ugodalmasan mennék által, mint a’ hogy most megyek ezen uj hivatalomnak elfogadására.“