Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
Példa. így szóllott a’nemes ielkü Hertzeg, és még továbbis beszélgetett Baráttyával az emberi szeretetnek ’s szolgálatra való készségnek kötelességérül. Ezen bcszéllgetésben a’ többek között a’ következő megjegyzésre méltó szókat mondotta: „Azt kívánom én : bogy soha egy ember se maradjon segedelmem nélkül, a’ kin tsak segíthetek. Ember - társaimnak szolgálni, azokat segíteni, nékem leg nagyobb gyönyörűségem. Mindég az a’ gondolat torog előttem : bogy bár tsak valaha ollyan alkalmatosság adná magát előttibe, hogy én egyszer valamelly veszedelemben forgó embernek életét megtarthatnám ! mind eddig il- lyen alkalmatosságom nem volt ; ámbár szívesen óhajtottam: és hiüje el az én Barátom, hogy régtől fogva keresem azt. — Bizony szerentsés ember az, a’ki embert szabadíthat; de ahhoz ritkának van szerenlséje. Kevés embertől hallhattam még, hogy azzal ditsekedeti volna; sokakra nézve azt lehet mondani: hogy tsak az alkalmatosság híjjával vágynak, örömmel elő állanának a’ segedelemre. Oh melly igen örülhet az ojlycn ember magának , ki tudja azt maga felől , hogy ő egy embernek életét megtartotta! óh melly nyú- godt szívvel megy által a1 más életre ! l sak nem az egész hton erről beszéllett a’ Hertzeg. Sok szerentséllen Történeteket hordott elŐ, mellyekbcn az emberek életeket elvesztették; ’s nagyon sajnálta , hogy soha ollyan helyen jelen nem lehetett; és hogy nem volt arra alkalmatossága, hogy Szerentséllenek’ szabaditója lehetett volna. — Végre így szóllott; „Nem 3 i
